"Mikor a budó -bujutsu a szívünkbe fészkeli magát,
-alkalmasak leszünk deszantosnak, zsoldos katonának és mesterlövésznek.
-alkalmasak leszünk terroristának, bérgyilkosnak és túszokat ejtő rablónak.
-alkalmasak leszünk tömegeket oszlató rendőri alakulatok tagjainak,
nyomozóknak és kémeknek.
-alkalmasak leszünk rafinált bankrablóknak, gengsztervezérnek és yakuzának.
-alkalmasak leszünk felderítőnek, kaszkadőrnek és mutatványosnak.
-alkalmasak leszünk hegytetőről ejtőernyő nélkül a folyóba ugrónak és űrlények
elleni kommandósnak.
És ki tudja mennyi őrültségre leszünk még alkalmasak, de már normális ember
nem lehetünk soha.
Normális ember, aki tisztességesen dolgozik és becsületesen éli az életét. Aki a
életében
semmi rendkívüli. Aki eltartja a családját és biztonságban szereti magát. Aki
kényelmesen él és nézi a tévét. Aki a gyerekkel vidámparkba jár, hétvégenként
pecázik és a nyári szünetét átlubickolja a Balatonban - ezt már sohasem
kaphatjuk vissza. Nekünk a harc jutott, ebbe szerettünk bele és ez lett az
életünk. Szüntelen és örökös harc, emberrel, önmagunkkal, tárgyakkal és a
csillagokkal. Ez éltet és tartja rendben a vérkeringésünket. Harc, harc, harc!
E nélül már el sem tudjuk képzelni.
S mikor a harcot feladjuk, mert a normális ember életre vágyunk, - csendre,
háborítatlanságra és békére, s leülünk egy kényelmes székre - meghalunk."
/Kiliti Joruto :Harcművészeti villámhárító/
Ajánlat