"Ránk,emberekre jellemző,hogy amíg a dolgok függőben vannak,és van még esélyünk rá,hogy tovább és egyre tovább húzzuk,mindig reménykedünk,hogy a legközelebbi utcasarok mögött megtaláljuk a jót,ezért sohasem ragaszkodunk hozzá,hogy ott legyünk boldogok,ahol éppen vagyunk.De mihelyt megállapodunk,és azt hisszük,hogy most aztán biztos a siker,ott állunk egy téglafal előtt.Nem fordul felénk a szerencse,sőt meglehetős feszültséget okozva várat magára.És ilyenkor sajnálkozva gondolunk vissza az elmúlt időkre,amikor még elszökhettünk és valahol a láthatáron lebegő felhők között eltűnhettünk.Így ígérünk magunknak mindig újabb országokat,újabb esélyeket,csodálatos dolgokat,és kergetjük egyre tovább az álmokat,és közben provizórikus életet élnünk."
"Gyógyítani annyi,mint egésszé tenni."
/Traumanalyse/
"A lélek szenvedéséből fakad minden szellemi alkotás..."
Ajánlat