Egy tavaszra várok
mi, talán elmúlt
míg téli álmom aludtam.
Eltűntek már a hóvirágok,
az ibolyák kékjét
csak álmodtam.
Eltűnődöm az őszi szélben
a színeken, az életen,
elképzelek egy zöld tavaszt
mi reményt ad,
rügyet fakaszt,
várom a gólyát...
Idebenn újra tél ráncolja
türelmetlenül a homlokát.
Beletörődom: megint egy évszak,
mi elkerült, mint annyi más.
Elképzelem: várom a tavaszt,
mi, talán, már elmúlt,
mint annyi más..