Edelweiss blogja

azok a reggelek, mikor azt kívántam

ne ablak mellett ülj

ne lásd, mint zsugorit össze a láthatár

amint távolodom

 

azok az évek, mikor azt kívántam

ajtóval szemben, 

ne ablak mellett ülj

csak érkezésem lásd,

ne távozásom...

 

most én állok az ablaknál és jöttöd várom

évgyűrűket 

fonnak nyakam köré a 

nélküled-percek

árnyék vagyok 

kivetítődöm a születő tavaszra

fényt elnyelő gaz vagyok

gyászfájdalommal

örökre

behavazva