Elutasított versek

Kedves Edeke!

Köszönjük a beküldött verset! "Tavaszi lány látványátul" című műved felvételét sajnos el kellett utasítanunk.

A Poet látogatói között nagy számban vannak a 11-14 éves korosztályból is, ezért fontosnak tartjuk, hogy az oldal a fiatalok számára is megfelelő tartalmat biztosítson. Ennek érdekében sajnos nem áll módunkban felnőtteknek szóló, erotikus alkotások közzététele.

Amennyiben ezen szabályunk kellemetlenül érint, elnézésedet kérjük! Visszautasításunk semmilyen formában nem számít véleménynyilvánításnak. Reméljük, hogy művedet más fórumokon - akár a Poet blogon - sikeresen publikálni tudod!

Köszönjük megértésedet!

Poet.hu moderátorok

A vers másolata:

Szvetter 
Garbó 
Itt a tavasz 
Itt a tavasz, 
Úgyhogy szevasz 
Kinn a terasz, 
Már nem havas 
Kutyagumis 
Minden arasz 
Risza-nyisza 
Miniszoknya 
Még nem vagyok hozzászokva 
Tél-tunyaság edzi testem 
Kellem-jellemre edzetlen 
Szívem dobban 
Hevem lobban 
Lássam tested jobban jobban 
- Ah! ("ah"-ogok) 
Ehe-ehe! 
Mondom: Kérem, segítsek-e? 
A jó szándék oly távol áll, 
Mint Makótól, a láthatár. 
Látványosan 
Merülök el 
A látványodban 
Készülök fel 
A tavaszi-nyári mezre 
Ne vetkezz, még meztelenre 
Hagyj a fantáziámnak teret 
Hidd el az is, megemleget 
Korosodom, de úgy érzem 
Egyáltalán nincs, még végem 
Vérem forr, 
Mint gejzír-patak 
Ez történt, hogy megláttalak!

Kedves Edeke!

Köszönjük a beküldött verset! "Szekretes Story" című műved felvételét sajnos el kellett utasítanunk.

A Poet látogatói között nagy számban vannak a 11-14 éves korosztályból is, ezért fontosnak tartjuk, hogy az oldal a fiatalok számára is megfelelő tartalmat biztosítson. Megítélésünk szerint versed nem felel meg ennek a kitételünknek. 

Amennyiben ezen szabályunk kellemetlenül érint, elnézésedet kérjük! Visszautasításunk semmilyen formában nem számít véleménynyilvánításnak. Reméljük, hogy művedet más fórumokon - akár a Poet blogon - sikeresen publikálni tudod!
Köszönjük megértésedet!

Poet.hu moderátorok

A vers másolata:

Titokzatos eset, esett, vélem megmán,
Jó magam is erre azt mondtam, hogy ne mán!
Ilyen, bizony mondom ritkán, fordul elő,
Olyan nagyon fura, hogy minden sztorit lelő.

Akkora durranás, akkora nagy dolog,
Ha ezt elmesélem az agyadat, eldobod!
Ha most rágondolok, meginog a térdem,
Olyan nagy hatással van ez énrám, kérem!

Gyomrom szája szűkül, pupillám kitágul,
Idegeim szija, mint túlhevült gitárhúr!
Olyan érdekeset, mint ez még nem hallhattál,
Állatabb sztori ez bármelyik állatnál.

Én mondom most néktek akkora történet,
Amik az átlaggal, meg, biz nem történnek!
Valószínű, Isten nagy kedvben tart engem,
Ha ily csodás dolgokat hagy, megtörténni velem.

Már az első sora, sőt (!) kezdőbetűje,
Is a babér fejdíszbe van ám beletűzve.
Biztosan Nobel díj lenne majd a díja,
Hogyha könyv alakba bele lenne írva.

Kossuth apánk nem kis megrökönyödése,
Lenne, ha sztorimnak díja lenne bére.

El is kezdeném, de meg kell, hogy értsetek,
Felolvasásakor ne legyen ott gyerek!
Se olyan, akinek gyenge az idege,
Felelősséget én nem vállalok érte!

Ne legyen ott nő, és ne legyen ott férfi!
Mert ha meghallanák, kezdhetnének félni.
Se, kisfiú se lány, se öreg, vagy beteg,
Senki, aki csak egy kicsit is megremeg.

Ha figyelmeztetésem mind betartottátok,
Vigyázzatok nehogy elkapjon az átok!
Vagy nem mondtam talán, hogy olyan ez a sztori,
Ki meghallja, többé nem kell neki csoki!

Azzal az átokkal van ez megátkozva,
Három cigányasszony intenzív rákozza!
Négy köpülős ember köpüli keményen.
Nagyon vigyázzatok, ez a véleményem!

Kilenc szülész-gyógyász hozta a világra,
Szívinfarktust kapott tőle negyven bába.

Így vót születése az én mondandómnak,
Nagy felelősség ez. Kell hát a manónak!
Tudjátok ki veszi, még ezt is a nyakába!?
Inkább burkolódzom, hallga- némaságba.

Szájamat bezárom, elmémet becsukom,
Kulcsát mindkettőnek egérlyukba dugom.
Egeret etetem egy tetves verébbel,
Amelyik reggel is egeret ebédel.

Ezzel megkínálok három girhes macskát,
Azt mondom, hogy viszkasz, oszt finoman benyalják.
Azokat adom azután a kutyáknak,
Gyomorrontástól, majd farsul ugatnának.

Kutyákat a síntér fogná be, de gyorsan,
Koreába mennek, kajáldába sósan.
Bezabálná őket a sok koreai,
ejakulációjuk ettől lesz korai.

Ezért, majd elválik tőlük feleségük,
Szerelem bánattól halál lesz a részük.
Az én szörnyű sztorim velük lesz temetve.
Szabad leszek végre, hihihi, hehehe.

Ha netán valakit nagyon felizgattam,
S a kíváncsiság, tavára ringattam,
Attól ezúton kérek bocsánatot,
Most, pedig tényleg, végleg elhallgatok.
S maradjon a titok mindörökké titok!

Ámen.

Mr. Görcs vagyok az alfeledből,

Ki útját állja a búzaszemnek!

Örökre részese lettem

     A lehetetlen végtelennek.

-         Csókolom! Lehet kérni számot?

Akkor a jövő heti lottót, ha lehetne!

Hagy jöjjek rá végre, már magamtól,

Hogy igazából minek van értelme.

A másvilágon talán boldog leszek Én is!

De mit tegyek, ha a gyerek most kér enni?

Mért, nem elég e földi pokolban

Egyszerűen, csak jólelkűnek lenni?

A kimondott szónak, mikor lesz értéke

Az egyetemes elhiszés?

Hisz nem gyanakodna senki háttérképre,

A rémkoppantó megigéz.

Rózsa lettem tövis nélkül

Végtelenül védtelen,

Mr. Görcs szólt hozzátok e versben

Kinek lakhelye a ……..

(vége1)

Milyen jó a hullámhegyen,

Ám, hogy ezt értékelni tudjam

Kell, hogy a magaslatokból

Az öngyilkos hullámvölgybe hulljam!

Mint az unicumos csávó

Kapálódzom, hogy el ne süllyedjek.

Ellopnám magamnak ez ikont,

De félek, hogy ezért, meg beperelnének.

Most cápák úsznak felém

Én tőlük, még, csak nem is félek

Hisz tudom, hogy ha felfalnának végre,

Valójában megmentenének.

De mindig felbukkan, egy hordó,

Vagy elsodródott mentőöv,

És tudom, hogy az Isten -bár nem kértem-

Mint oly sokszor, megint előjött.

És belekapaszkodom,

 Bár meg nem érdemeltem,

Talán röhög rajtam, Ő és az angyalok

-         Nézzétek a szerencsétlent!

Azért egy dologért hálás lehetek!

Lássuk, meg a pozitív dolgot is!

Te miattad, megéri az élet,

Még, ha néha belehalok is!

(vége2)

Midíg is kispolgár akartam lenni, dolgozni, szeretkezni, néha nevetni, nagysoká meghalni. Művezető lenni, aknász, brigádvezető, vagy valami ilyen szürkeség. Nem ez lettem. Ugyan olyan átlagos vagyok, mint bárki, de az élet küzdelemre kényszerít! Nem engedi a nyárspolgárt érvényesülni. 1990 a rendszerváltás! Ekkor lettem érett, és indultam munkát keresni. Ekkor tört be a köztudatba egy ismeretlen fogalom: létszámstop! És, még egy: Munkanélküli. És..:segély. Nos, sosem voltam munka nélkül, de sosem azt dolgoztam amit akartam, hanem azt ami volt. És a rendszerváltók, valami '56-al, meg kárpótlással foglalkoztak, amikor a mindennapi gondok, majd szétrepesztették a szívemet. A üres gyomorral nehéz fennköltnek lenni. Nekem nem ment. Így kezdődtem a pályafutásom:

 K. M. K.

I,

Üli,

Rendkívüli.

Van, ki nem munkanélküli.

Ám a napot végigüli.

Eltespedve terpeszkedik,

Pénztárcája degeszedig.

A munkának Ő nem ereszt,

A szalmaszál nem lesz kereszt-

betéve.

Megtanulta betéve:

Az élet, csak úgy dontveri,

Egész nap a faszát veri.

Megyek hozzá,-Csókolom,

az  életet kóstolom.

Kijártam az iskolát,

Jó lenne kis munka hát!

Fel venne-e, ugye fel?

-csönd van-

miért nem felel?

-        Nézd fiacskám-mordul ama-

a munka ma nehéz téma.

De azt hiszem sok a duma!

Egyenesen megmondom, problémádat megoldom.

-csak old meg te is a tárcádat

ne tátsd tehát itt a szádat!

-kérem, nekem nincsen pénzem,

Iskolából épp kiléptem, honnan lenne fizetésem?

-Nézd fiacskám, aki gyenge,

anyagilag kissé lenge,

az ne jöjjön esdekelni,

mert az nem tud érdekelni.

Rabolod, csak az időmet, koptatod, csak a tüdőmet.

56.-ban ifjú voltam,

tankok ellen is harcoltam,

ezért vagyok, most jó helyen, mert megálltam már a helyem.

Leszarom Én a fejedet, jó neked, ha az utcát sepred.

Vagy elmehetsz sírásónak..

De most menj el! Hagyjál végre!

(Hogy rátérhessek az ebédre.)

Közhírré tétetik,

Hogy holnaptól vétkezik,

Ki hajlamos a búra, a depresszióra,

A rendszerünk- ellenes befordulóra!

Aki magyar,

Ha nem, ha akar!

Holnaptól köteles nevetve vigadni!

A „sírvavígadamagyar”-t kéretik tagadni!

Vagy Neki annyi!

Halál lesz, meg bünti

Kinek könnye jön ki!

Hisz a paradicsomot teremtettük itt meg

Ba’ meg!

Hát fürösztünk tikteket

Kecsapba, vajba!

Ti, meg lennétek

A hitetlen istenek

Becsapott majma?

Nem jó Néktek, mit rátok erőltetünk?

Mé’? Akár közétek lőhetünk…

De, mink nem vagymuk olyanok!

Persze,

Hogy a nyugati, hazug sajtó azzal legyen

Telve,

Hogy itt

(a paradicsomban)

TÚLNYOMÁS URALKODIK?!

Hát mé’, nem döntitek

Azt a nagy barom fejeteket

Önként az igába?

És öntitek

Nyakon magatokat

Az Új Világba-, Pálinkába???

Főzhettek otthon!

Vedeljetek!

Hát Nektek semmi nem elég?

Eszitek a kormány ingyen kenyerét?

Mit akartok?

Megkaptok bármit,

Csak kérjetek bátran!

De ne levélben legyen, a láttam!

Nem, nem! Nem az a módja!

Tesztek rossz lóra,

Ha nem tudjátok

Hogy adjátok

tudtomra

amit akartok!

Hát halljátok:

Eztán így kérjetek!

„Miniszterelnökünk!

Ki vagy a parlamentben!

Legyen ige a Te neved!

Mindég legyen meg az akaratod.

Mindennapi segélyünket add, meg nékünk, ma!

És szabadíts, meg minket a kölcsöntől,

És tipord el az ellened vétkezőket,

Mert, majd mi besúgjuk az ellened vétkezőket!

És, kísértsél minket bátran

Te!

Te ellenállhatatlan!”

(-Elnököm, és Ti Apostolai,

és a köröttetek zengő sok Sehonnai!

Nem érzitek, hogy valami feszít?

- Nem érezzük! És ezt fejezd be! Irány a keresztre!)