Earl blogja
A szél ellen nem lehet
A holdudvar kapujában
A vigyorgó tömegben leszólít a magány.
Felfoghatatlan, mi most történik velem.
Hiába hagy nyomot faromon egy karosszék,
csalóka tájképnek tűnik csak a jelen.
Mint túl tarka kutyák a menhelyen remegve,
utolsó esélyünk várni a Messiást.
Ásványvizet, kávét kortyolunk pár százasért,
csitítjuk magunkban sokan a nagy piást.
A zsibbadó lábak már megmozdulni vágynak,
kihasznált bensőnkből éhségünk dörömböl.
Nekiveselkedésre van pont itt az idő,
búcsúzni végre az átkozott köröktől!
Szerelemdoktor
Ha szeretsz egy picit is,
mondd, hogy appendicitis!Kihűlés, vagy mifene
Véraláfutásos reggelre keltél,
körmöm az éjszaka beléd szakadt.
Ragaszkodásomnak pillanatképe…
Az élet előlem túl gyorsan szalad.
Oly falat emeltél közénk egy ideje,
hogy hasztalan tengernyi próbálkozásom.
Nincs az a faltörő kos, ami segítsen,
hát ígéretemet ezennel beváltom.
Kazamaták mélyére száműzöm magamat,
hol nem melegít csak egy csituló zsarátnok.
Az utolsó órán még idézem arcodat,
majd a halálban végül megnyugvást találok.
A háborúnak vége
Foglyokat most nem ejtettél,csak magam maradtam rabnak.Börtönajtóm jól bezárva,cellám falán két vakablak.
Minek?
Minek a hit, hogyha úgysem segít?
Minek a szer, hogyha már nem repít?Minek a tűz, hogyha már nem hevít?Minek a játék, ha az ember veszít?