Sándor Márton "ExaN" Blogja

Sándor Márton - Az Egyetlen

Egy gyönyörű vásárnap

süt le ránk az égen,☀

Egy név, egy suttogás

a távol messzeségében.

Felcsendül az álmom ...

Egy érzés fog el engem:

nincs más, ennél szebb,

és csodásabb Nő ezen

a világon. Az Egyetlen! :)

S a vasárnapi csendben,

szívemben, s az estben,

Rólad szóltak éjek, Érted

daloltak a csillagfények...

2017. November 26. (Budapest)

Sándor Márton - Nyári szelek

Te vagy a Fény, az Út,

A Remény - a sötét éjszakámban,

Mi engem lángra gyújt

Szívemben, a titkok kamrájában.

Édes szavaiddal égek,

Minden rezdülésem, gondolatom,

Egy pillantásból érzed.

,Te vagy a szél a vitorlámban’

Neked szellőd volnék,

Mi elringat esténként lágyan.

Te vagy a hullámzás,

Idők sodrásában, a vàltozás.

A tenger, a nyugalom,

Néma csend vagy - álmodás.

Te vagy az Érzés, a Nő,

Az intelligencia mesteri, nem gépi,

Emberi - oly lehengerlő!

Én algoritmusod vagyok, bár régi...

Rád lettem programozva,

A kódolásom: 2017-es év nyár végi,

... ez mély tanulás, Édi! 🙂

2017. November 19. (Budapest)

Sándor Márton - Távol, s mégis oly közel
(2013. július 15.)

Távol vagy tőlem, s mégis oly közel,
Lelkem a lelkedre vár, mely átölel.
Kéz a kézben, csókok ajkaidon égnek,
Az örökkévalósága a szenvedélynek.

Szívembe égtek az édes pillanatok.
Minden perc álmodás, ha veled vagyok.
Hiányod felemészt, széttép a távol,
Melletted a pillanat: angyali mámor.

Melletted érzem, önmagam lehetek,
Szemedbe nézek, s látom a fellegeket.
Ragyog a napsugár, kivirul az élet,
Leírhatatlanul SZERETLEK én, téged!

Szeretlek téged - ártatlan szavak,
Nem fejezik ki az érzelmi tartalmakat.
Része az egésznek, a másik felem,
Te vagy az Életem, örökké légy velem.

Nem szabhatunk gátakat a vágyaknak.
Ha eljő az idő, hogy újra láthatlak,
Nélküled édesem, több sebből vérzem,
Távol vagy, s mégis közel - érzem!

Sándor Márton - Tündöklő lélek
( 2012. 12. 24 )

Szellő suttogja
szólamát,
Szívem ragyogó
alkonyán.

Mennyei ármány
balladát.
Szemfényvesztő
dallamán.

Tündöklő lélek,
vár a varázs.
Fénylik az élet,
ez szárnyalás!

SÁNDOR MÁRTON - Az Éjszaka tája
( 2012. 11. 11 )

Megtépázott az élet, féled:
féled a múltad, féled az álmod.
Könyörtelen rémképek kísértenek,
elvesztett, hűtlen barátok.

A valóság más, rideg pillanat,
magányos, zord szemvillanás.
Éjszaka tája, szívedben lángol
a múlt fájó, kietlen világa.

Az idő kevés. Mit ér a léted?!
Életed, halálod, ébredésed.
A világ emlékszik-e majd rád?!
Barátok, családod, a hazád.

Rohanás az út, s életed hajsza.
Ha megállsz egy pillanatra,
Mosolyog némán, pirkadatra.
Hirtelen feltárul ezeregy arca.

Élve meghalni, meghalva élet?!
Rajtad múlik, ha megérted.
Ha szeretnek, szívükbe temetnek,
Örökké élsz, sosem felednek.