E

értelmes nők hisztije, avagy az önkritika gyakorlása :)

megírtam a kis bejegyzésem a fűzfapoétákról, véleményt formáltam és kinyilatkoztattam, majd elégedetten hátradőltem, a saját buksimat veregetve arra gondoltam, megnézem az itt közzétett adatlapom...

onnan pedig (kissé ironikusan) egy fotóról Erzsébet királyné tekintett vissza rám :) nesze neked nagyokos Enikőke, úgy viselkedsz, mint aki feltalálta a meleg vizet, a spanyol viaszról nem is beszélve :)

magamba szállok tehát, és szállok, szállok, szállok... (és nem azért szállok ilyen mélyen és sokáig, mert ostobaés közhelyes volnék, hanem mert ilyen sokminden van a fejemben)--> eme mondat megérne még egy önostorozós bejegyzést,azt hiszem :)

röhög a májam :D meg a szájam :)

szoktam irományokat olvasni itt, meg mindenfelé... és már régóta biztos is vagyok benne, hogy aki nem ért hozzá az csinálja :)

üzenem a firkászoknak, hogy a patetikus, érzelgős, erőltetett marhaságok helyett fejtsenek babot, vasaljanak, porszívózzanak, végezzenek a társadalom számára valami hasznos munkát, de hagyják a verseket, a mélyen szántó gondolatokat (amelyek sajnos még a felszínt sem kapirgálják!), mert ez olyan szánalmas...

nekem van önkritikám. másnak miért nincs?

ilyenkor mindig kedvet érzek, hogy a kedves "költő" arcába vágjam, hogy amit ír, sajnos egy kupa kakát nem ér:(

aki tehetséges, az nem csak úgy izzadja ki magából a vicik-vacak rímeket, hanem amit leír, az csodás, egyik zó testvére a másiknak, összetartoznak... 

 --> ajánlom mindenki figyelmébe sevokati verseit. 

a többiek meg nyugodtan töröljék a regisztrációjukat, és az alatt az idő alatt, amíg ide írkálnak, törölgessék szárazra az elmosogatott edényeket.

és ha bárkiben felmerült, hogy milyen jogon szónokolok: magyartanár leszek, és az évek folyamán sikerült annyi tudást magamba szívnom, hogy el tudom dönteni, mi értékes és mi nem...

(fölösleges belemenni abba, hogy persze eleinte még mondjuk Adyt is kis nyomoronc firkásznak gondolták... de ha megnézzük akár a tizenéves korában készült verseit, már ezermilliószor jobban írt, mint itt sok "tapasztalt" öreg róka)

bocs, ha valaki magára veszi, vegye is nyugodtan :) 

 Néhány hete örököltem egy vidéki kastélyt és a hozzátartozó pompás kis birtokot...

 jó lenne így kezdeni egy bejegyzést, de sajnos nem lenne igaz :( kastélyt, birtokot nem örököltem, mást se nagyon, ellenben töretlen lelkesedéssel várom a lehetőséget, hogy ez megtörténjen, illetve várom a gazdag, sosem látott rokon felbukkanását, aki valamilyen jótékonysági rohamától szenvedve rám hagyja a vagyona felét, ami egyébként még így is több lenne, mint amiről valaha is álmodhattam volna :)

 és ha ez a kívánságom nem teljesülhet, akkor legalább az derüljönki, hogy királylány vagyok, és nemsokára trónra kell ülnöm, és fejemen viselni a korona és egy ország irányításának súlyát....

 ha ez sem válna valóra, kérem a krinolin újbóli használatát, és abban az esetben, ha a krinolin ellen bárki is berzenkedne, nyugodtan hordhatna empire-stílusú ruhákat is.

most hirtelen ennyi jutott eszembe, remélem, mindenki belátja, hogy ezek csupány apró, szerény és bármikor teljesíthető kívánságok, kérek hát mindenkit, hogy dolgozzon a mielőbbi beteljesülésükön.

ajándékot kaptam a 9. osztálytól, ahol tanítottam :) egy osztályképet, amit mindenki aláírt :) és mivel nekik a Bibliát tanítottam, János evangéliumából választottak egy idézetet :) vittem nekik egy kis nasit, elköszöntem tőlük, és ha már ott voltam, megnéztem egy utolsó magyarórát náluk... és ha hiszed, ha nem, többüknél még mindig ott láttam a kis újszövetségeket, amiket ajándékba vittem nekik :)

örült a lelkem. szebb ajándék volt ez nekem bárminél.

rosszabb vagyok, mint egy költöző madár- az legalább csak évente kétszer jön-megy, én pedig hetente fogom a batyuimat, és megyek. viszem a hátamon az életem, s ha közben kitörne a 3. világháború, ne esnék zavarba: hideg élelem mindig van nálam, váltás ruha, olvasnivaló, stb.

nem jó ez a soklakiság, fárasztó. ami meg éppen kell, az mindig máshol van.

több kilométer van bennem, mint egy wizzair fapadoban. 

Linda érti miről beszélek.