Driana blogja

Gyönyörű holdfényes éjszaka volt..de nem a lánynak, aki csak állt egy helyben,könnyáztatta arcát vörösre csípte a szél, mintha még ő is a fájdalmát szeretné magáénak..ott állt, és kétségbeesve próbált megkapaszkodni létének utolsó apró szálában, a Reményben, melyről szíve mélyén tudta, hogy hiába várja..meghalt a remény..a Fiú ölte meg az utolsó mondatával, melyet durván, és közönyösen dobott oda a Lánynak az utolsó találkozáskor.
Csak áll ott, és szívének minden fájdalmát és keservét beleadva emlékezett arra a pillanatra, amely néhány hónapja még a boldogság melegét, és a szerelem teljes gyönyörét adta neki..ott azon a helyen egymásnak adták az életüket, annak minden hátralévő éveit, elhitték, hogy megélnek mindent, minden szépet együtt, csakúgy túlélnek majd mindent, ami fájdalom, és nehézség..együtt...ott állt azon a helyen, és tudta, azt a reményt nem csak a Fiú vágta el végérvényesen..hirtelen ráébredt, hogy mindennek vége, mindent tönkretett..Ő egyedül..térdreomlott, és üvöltve siratta az életet, melyet kapott, és melyet oly hirtelen kellett elveszítenie...siratta a Fiút, akit jobban szeretett bárkinél, siratta a jövőt, melyről azt hitte, hogy csodálatos dolgokat tartogatt számára-számukra.Ott azon a helyen, ahol minden elkezdődött...ott amelyről azt hitte, legszebb és legcsodálatosabb emlékei egyike lesz..ott temette el magában a reményt, a szerelmet, az életét...ahol mostmár mindketten legyőzték önmagukat...