Dotti blogja

Mellettem vagy de mégis hiányzol
itt vagy velem de mégis máshol

1-2 éves kihagyás után újra itt vagyok. :) Jó volt újra olvasgatni a verseket, hiányzott már. :)

Furcsa ez az éjszaka
Körül leng a vér szaga
Fénylőn vigyorog rám a Hold
A földön fekszem, nincsen gond.

Nyirkos aszfalton visszhangzó
Szeretet foszlányok
Mire jók, csak suhognak átlátszó
energia vámpírok.

Itt és most semmi sem olyan
Majd egyszer élek én is boldogan
De addig éjszakánként kísértem
önmagam, ellenségem.

kígyó rajzolta mosolyod
tüskés ölelő karod
mint ördögtől lopott
csecsebecse díszít.

egyik pillanatban
maga a halál
utána angyali arcot
mimikál, füstös,
keserű
keselyű.

ha nem kötözött volna
össze minket a sors
rossz tréfaként, hahotázva
már elbújtam volna
a föld alá vagy az égre
hogy elmenekülhessek végre.

Tudom sok helyen nem a legjobb, de dühből írtam.
Rég voltam itt. :)

hidd el nekem a feketéllő tengert
hidd el nekem a bánat felhős eget
hidd el nekem a szeretet néha fáj
hidd el nekem van amiért nem kár.

hidd el nekem hogy ez most más
hidd el nekem-végre tisztán láss
hidd el nekem ez nem könnyű
hidd el, nekem ez tényleg szörnyű.

hidd el nekem talán így jobb lesz
hidd el nekem ... mert én nem hiszem.

Régebbi szintén.

Nincs egy olyan sarok
Hol nem idegen karok
Kocogtatnák az üveget
körülöttem.

Mindenhol sok vigyorgó,
Üres arc, gúnyolódó
Csúnya emberek.
Körülöttem.

Nincs egy hajszálam,
Mit meg ne vizslattak
Volna, beleorrolnak minden
Dolgomba.

Úgy érzek akár
egy kísérleti patkány,
tesztelnek, jegyzetelnek
lényembe tenyerelnek.

Tenyerelnek, de hiába
Körülöttük állva
Szintén ketrecbe zárt
Emberek sokasága.

Minden reggel, mikor felkelek
Már gyászolom előre,
Amit ma elvesztek.
Önmagam.

Hát újfent itt. Ez volt az első vers amit feltettem az oldalra, és ez volt amit beküldtem valahova és amit kaptam kritikát, annak hatására írtam bele még egy versszakot így kicsit más fényben van a vers.