|
|
*Dius* ...♥
|
|
|
|
Többségünk csendesen, minden felhajtás nélkül éli végig életét e földön.
Aligha fogadnak bennünket vörös szőnyeggel, nem emelnek tiszteletünkre pompás emlékműveket. Ez azonban nem csökkenti fontosságunkat. Százszámra várják ugyanis az emberek, hogy egy magunkfajta odalépjen hozzájuk; emberek, akik hálásak lesznek a mi együttérzésünkért, bátorításunkért, akiknek a mi egyedi tehetségünkre van szükségük.
Valakinek boldogabb lesz az élete, mert nem sajnáltuk az időt, hogy megosszuk vele, amit adni tudunk.
Többnyire alábecsüljük a mosoly, egy simogatás, egy kedves szó, egy figyelő tekintet, egy őszinte bók, vagy csekélyke törődés erejét, pedig mind képes rá,hogy új irányt szabjon az életnek. Nem is gondolnánk, mily végtelen sok lehetőség adódik nap mint nap, hogy szeretetünket kimutassuk.
|
|
|
|
|
A világ csupa egyszerű dologból áll. Csak mi vagyunk bonyolultak. Bonyolult a gondolkodásunk. Belemenekülünk a részletekbe, amik talán nem is annyira fontosak és elvonják figyelmünket a lényegről. Pedig a világ csupa egyszerű dologból áll. Alattunk van a föld, amiből kinőnek a növények és amire építik a házakat. Felettünk az ég, rajta a nap, a hold és a csillagok. A házak teteje az ég felé van. Az alma a fáról lefelé esik. Élünk. Itt és most. Születünk, szerelmesek leszünk és meghalunk. Hogy miért? Nézd a rét virágait, nézz a csillagokra és kérdezd meg ugyanezt. És, hogy talán miért is van ez így? Mert ez az élet rendje... |
|
|
|
|
|
Ne kérdezz, ne csodálkozz, fogadd el az utat, mit az élet nyújt neked, fogadd el a tényt, hogy az előtted álló ösvény új irányba vezet. Rázd le a miérteket és a "mi lenne, ha..." kérdéseket, s megszabadulsz kétségeidtől. Mindegy, mi ért - az már a múlté. Bármi volt is - fontos lehetett. A múlt rövid villanás csupán. A jövőt még be kell teljesíteni. A ma, ami itt vár. Járd végig utadat, mindig csak egy lépést lépve - bátorsággal, hittel, határozottsággal. Emeld fel fejedet, s helyezd álmaidat a csillagok fölé. Lépteid hamarosan határozottá válnak, szilárdan állsz majd a földön. Sose álmodott út tárul fel előtted, ez lesz a legegyszerűbb, legsimább ösvény, mit valaha remélni mertél. Bízz magadban állhatatosan, és vágj bele az új utazásba. Felemelőnek, gyönyörűnek találod majd, s szebbnek legmerészebb álmaidnál.
|
|
|
|
|
|
Az utakat sokáig nem érti meg az ember. Csak lépdel az utakon és másra gondol. Néha széles az egyik út, aszfaltos, néha rögös, barázdás, meredek.
Az utakat sokáig csak alkalomnak tekintjük, lehetőségnek, melynek segítségével elmehetünk a hivatalba vagy kedvesünkhöz vagy a rikkantó tavaszi erdőbe.
Egy napon megtudjuk, hogy az utaknak értelmük van: elvezetnek valahová.
Nemcsak mi haladunk az utakon az, utak is haladnak velünk. Az utaknak céljuk van. Minden út összefut végül egyetlen közös célban. S akkor megállunk és csodálkozunk, tátott szájjal bámészkodunk, csodáljuk azt a rejtelmes rendet a sok út szövevényében, csodáljuk a sugárutak, országutak és ösvények sokaságát, melyeken áthaladva végül eljutottunk ugyanahhoz a célhoz. Igen, az utaknak értelmük van. De ezt csak utolsó pillanatban értjük meg, közvetlenül a cél előtt...
|
|
|
|
|
|
Minden nap új jutalommal kecsegtet, s kivételes kihívást hordoz.
Egyikünknek sincsenek egyforma félelmei és kötelezettségei, mert életünk minden aspektusát meghatározza, hogy milyenek vagyunk.
Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy mindannyian saját világunkat alakítjuk. Lehetőségek végtelen sora vár csakis ránk, hogy megváltoztassuk és átalakítsuk mindennapjaink megszokott pillanatait.
Rajtunk múlik, merre indulunk az élet útján; rajtunk, hogy meddig megyünk, milyen gyorsan járunk, hisz' az életben döntések sora vár, s magunk döntünk, milyen legyen.
|
|
|
|
|
|
|
Gondolatok