Mű-Fordítások

A Menstruáció Vers, amit minden fiatal feministának meg kell írni

-Annalyn Hammomd -

azt ne mondd hogy gyönyörű

ne papolj nekem az asszonnyá érés

megszentelt gyümölcseiről. nem akarok körtáncot

járni  a telihold alatt, mint valami lemészárolt

anyadisznó ami a saját húsát imádja.

azt mondod soha meg nem szült

csecsemőim szelleme havonta kell

hogy kivérezzen emlékeztetve engem
a test testet teremt

ősi ritmusára.

nem kell hogy emlékeztess.

pontosan ismerem ezt a zsinórt

ami csavarodva feszül anyáim

lábai közt, görcsbe szűkül

méhem falai körül.

Azt ne mondd hogy gyönyörű,

adj egy kis morfiumot inkább.

Dezső Márton átköltése

Én, magam
(Me, myself – Kafil Uddin Raihan) 

A madár vagyok aki már nem tudja a szerelem dalát
A szörny vagyok aki kiűzte minden hitét
Az átok vagyok aki kiégeti magát
A vesztes vagyok aki méreggé teszi életét
A bestia vagyok aki megöl minden gondolatot
Akit legjobban gyűlölök az vagyok
A süket vagyok aki sírni hagyja lelkét
Szememben a legszörnyűbb szellem vagyok.

Dezső Márton átköltése

Az én Bangladesem
(My Bangladesh – Kafil Uddin Raihan)
 

Szomjas életek.
Száraz földek,
Izzadó emberek,
Mennyei árnyék. 

Ködös éjjelek,
Harmatcsepp a fűszálon.
Bújócska a Nappal.
Datolyalé és finom sütemények.  

Fekete felhők dörögnek.
Villámlás ijeszt meg.
Az eső dalai szépen szólnak.
Hasztalan emlékek gyülekezője. 

Fehér és kék.
A szél érintése gyengéd.
Csodálkozik az esendő szív.
Vidámság mindenhol. 

Aratás-idő.
A gazdák mosolyognak.
Boldogság dobol a fejben.
Az öröm füstös élete. 

A zöld mindenben ott van.
Színek nyílnak ki.
A természet újjáéledése.
Korlátlan csodák és öröm. 

Tudod, ez az én Bangladesem.
Egy örökzöld vidék szelleme.
Hat egymást váltó évszak,
Felfoghatalan szépségükkel.
Ahogy fénylenek mint az égben
A teliholdas éj.

Dezső Márton átköltése

A Lecke
(The Lesson - Maya Angelou) 

Meghalok megint szüntelen.
A vénák összeesnek, majd kinyílnak mint
Alvó gyermekek kicsiny
Öklei. Régi sírok képe,
Rothadó hús és férge nem
Tántorítnak el. Az évek
És hideg győz az életen
Arcom mély redőiben.
Elveszik szemem fényét, mégis
Meghalok szüntelen,
Mert élni szeretek.

Dezső Márton átköltése

2009.11.01.