Váróterem

Fénnyel és hideggel érkezett március
megszokásból hitték csak tavasznak,
paplanok alól kiűzve kell fázniuk
mocskosabb felén pesti falaknak.
 
Aztán aluljárók zugára rámutat
egy kéz, testük az égbe emelik,
könnyeivel mossa le üszkös lábukat
és bőrünkből varr új cipőt nekik.
 
Jeges napjuk alatt hólyagosra égek,
szemem csorog le végig arcomon:
Mert ostobán hittem, száz forint az élet
az "éhes vagyok, segíts!" kartonon.