Váróterem

A mellkas kinyílik- mikor
 
feleségek véres combjai
 
csapódnak szét sikolt
 
így a szükség
 
 
a szív meglátja magát
 
-veszteglő öreg a kórházi
 
tükörben- és a porba temeti
 
csatakos fejét
 
 
töretlen földekre zuhannak
 
a varjak és egy hiéna szemén
 
kigyúlnak az első csillagok.
 

Mikor úgy tűnik, hiába
lett hangtalan gördülő
fogaskerék gerinced
féltve őrzött emberíve,
emlékezz arra, hogyan lett 
minden perzsák ura
Hüsztaszpész fia, Darieosz.
 
Mert hiába temeti tenger 
a tengert - kardja a királyt,
s hiába vesztik csúf 
bábjukat a médek,
ne feledd nevét a
Szúszából való Oibarésznek. 

Bortól bűzlik a vén kormányos
össze-vissza imbolyog a csónak,
a sziget olvadástól sáros
nyoma sincs a februári hónak.
Az öreg hangos szóval átkoz,
félelem dobol dühös szívében;
azt mondta hét ezüstért áthoz;
Ki? Nem szállna tízszer ennyiért sem.

2010.

A seregek ura lándzsák
sora előtt lépked,
lehúzott rostély mögül nézi
sötéten a népet:
 
A föld szabadság, föld nélkül
a szabadság; semmi.
Induljatok... Valakitől
ma is el kell venni.

2010.06.01.

Mit várjak tőled gyűlölt szenátus,
magad előtt sem vagy méltó példád
Róma terein a nép elárvult
mellük verve sírják vissza Cézárt.
 
Jogában raboltad meg a polgárt,
botokkal a csarnok előtt állnak
megnyitották a Kirínusz oltárt
újból istenek szavára várnak.
 
Gyilkosnak és tolvajnak neveznek,
te gőgödben vakultál meg végleg.
Nem szavaid, véred kell ezeknek
 
a falaknál újra máglyák égnek:
ne hidd szenátus, hogy eltemetnek,
hamvaidat eresztik a szélnek.

2010.03.19.