Váróterem

Ha reggel, mikor ébreszt, nem gyűlölöd
érte, és nem küldöd el a fenébe,
mikor a kávédat csak ímmel-ámmal
kevergeti kiskanállal, és cukrot
tesz bele, pedig te hétfőnként tisztán
iszod -vagyis innád- csak nem mondtad el
neki, és nem hördülsz fel, hogy sejteni
illene az ilyet, és ha szavába
vágsz, nem érti meg, netán visszakérdez,
mikor vigasztalás kéne és te nem
fojtanád meg érte, akkor nem is szereted.

Aludtál. Talán még én is. Csukott
szemmel néztem eperarcod nyugodt
ragyogását. Eltelve csodáltam
pilláiddal ringó kisszobánkban
a levegőt. Ahogy kifújtad már
csillogott is. Értelme lett a fák
s füvek örökös harcának benned.
Felkeltünk. És azt mondtam szeretlek.

MB-nek

Ott nőttem fel ahol az Ásás még nem
éri el a Kerkát s köd köszönti fel
hegyeknek nevezett dombjaink. Éjjel
kukoricánkat a szarvas dönti el
 
s reggel, ha róka járt, kutyánk seprűnek
felel. Nagyanyánk virágot ünnepel
tavasszal, de a sírok ha eltűnnek
tudod, innen is családok tűntek el.
 
Ott nőttem fel ahol apám nevén szól
hozzám, aki meglát. Apám kemény volt
és mint a vad jégeső, olyan elszánt.
 
Ott nőttem fel. Még gyerekként hagytam el
Hetést. De néha érzem vonatra kell
szállnom, újralátnom tavaszi vetést.

2010. január 28.

Elsők I. 

S okszor akarom hallani a

Z enét, amire te gondolsz

E lmenni a helyre, ahol

R ád várok, és te

E gy kis késéssel mindig eljössz.

T alán már tudod, hogy

L átom magunk

E lveszni a térben, ahol

K evés az időnk.

Esténként megpillantom magam
a túlsó part tölgyei előtt,
ilyenkor intek magamnak, mire én visszaintek:
" Hozd a barátaidat is " - kiáltom, de
mindig egyedül jövök.


-2002-