Váróterem

ők befogták,
ők ilyen alkat,
én olvasom-
ők hallgat.

én így tudtam,
ők amúgy már,
ők illő-akol
én vulgár.

én fölszelem
nekik a testem,
ők nem ismernek
fel sem.

ők ünnepel és ül,
én kívül állok,
ők könnyesen békül,
(nem) én kiáltok.

én munka-megy,
legkésőbb hétre,
ők munka? nem.
talán azt mégse.

a fák közt

táncol egy angyal

fel sem foghatod aggyal

a mozgást a lábakét

forgást az árnyakét

mindent el-

tüntet a nappal

de most telnek árnyaid

vérfoltos szárnyaid

látom a holdfénynél

angyal

ember

ne kétfelé

köpjél az ég felé

csak magadat ne köpd le

arcodat töröld le

ember

vigyázz az Istenért

eljött ő ismer és

lenéz mert lelökted

le

nem borult előtted

itt van és megtanult

mindent és nem javult

csak szebb lett és fényesebb

gyorsabb és szétesett

minden mit megfogott

kezében forgatott

majd eldobta kacagva

hogy széthulljon darabra

győzni jött legyőzni

minket és magát is

őt is a halált is

látom a szemedben

ember a kezedben

kulcs van a fejedben

semmi.

A vers utánközlése csak a szerző engedélyével lehetséges.