Váróterem

Forró szív és hideg fej,

történjen veled bármi

nagy ribanc az élet néha

gerincre kell vágni.

2010.05.29.

Elmegyek az emberek közt,
néha összeér a vállunk.
Nem néznek rám. Talán
én se néztem rájuk.
 
A hídon zörgő szívemből
még nektek üzenek:
Könnyezve ejtek vízbe
egy sörösüveget.

2010.05.25.

Így az ember örül. Jobban mint a fáknak.
Acélmementót épít angyalhalásnak.
Büszke lett.
Nem fél már, csak szorong,
mint a legrútabb istent
kívánta meg őt a Napkorong.
Túl sok vágy embernyi anyaghoz
visszatér az anyagtalan maghoz
mozdulatlan ujjain pihen.
Még itt is játszik:
megnézi arcát a semmiben.
Az imából csak egy darabot
szorít és gyűröget halálig
- gyűlölne akármit -
Legyen meg a te akaratod.

Az vagy, amit hagytak, ami maradtál:
Több, mint a tornyok
de kevesebb a falaknál.

Isten nevető embert
teremtett nem egy sírót.
Jó volt álmodni a mát is
mikor a szabadság csak hír volt.