Váróterem

április öt örkény tudtad
hogy gyógyszerész diplomája
mellé hét évvel később
negyvenegyben vegyész-
mérnökit is szerzett én sem  

ha húsvétkor villámlik egy
emberként csapom össze
tenyerem és azt mondom
ez felejthetetlenül vágott
be mellém istván

még annyit talán hogy noha
tájékozottabb lett kivégzéskor
éppoly zavarba hozható az
ember különösen ha műveltségén
a puskacső szelesebb oldaláról
ütnek lyukat

mindenesetre egy igazgatói
mit tudokra többségünk talán
már repüléssel válaszolna

Egyre jobban érzem, hogy a lábam…*
(A hosszútávfutó arányossága)** 

Kotródik a sebhely, kotródik a vágat-

de minden percben hasogat, sajog.

Egyre jobban érzem, hogy a lábam...

-ez az orvos valamit elszabott-

Sarokba vágva trikóm és cipőm,

a körök, amiket nélkülem kezdtek.

Lábam alól a salak is kidől;

csak az nem tudok maradni: veszteg.

A lábamat nézem -áruló végtag-

ha mást nem, megtartom tartaléknak.

Fogmosásnál támaszkodni, mondjuk.

Pedig bennem a "menni" egyre nő,           

hogy bárcsak a régi lenne ő;

futnék rövidet, közepest meg hosszút.

*Csillag Tamás „Egyre jobban értem az apámat” című verse nyomán.

A verset itt találjátok:
http://www.poet.hu/vers/57844 

**Az alcím utalás Alan Silitoe egyik regényére.

                         Elmentek                        

                         (Maya Angelou ’They went home’ c. versének átirata)


                         Elmentek, s otthon azt mondták, 
                         hogy sosem láttak olyan lányt,                       
                         amilyen én vagyok.                       
                         Mégis elmentek.                        

                         Hogy házam várta őket, tisztán,                       
                         úgy is szóltam, mint a kislány,                        
                         és mi körbevesz, titok.                       
                         Mégis elmentek.                        

                         Engem minden férfi úgy dicsért,                       
                         amennyit ajkam, eszem, ölem ért,                       
                         s mondták "tovább maradok".                        
                         Ők mégis...                            




http://www.poemhunter.com/poem/they-went-home/

Danzig/Mother

"(ne járják az én utamat)"

http://www.youtube.com/watch?v=kZDYa_fh1NI