Pihenőké

Az a mindentől elhatárolódó érzés, hogy akarod, úgy ahogy még soha semmit. Amikor megszűnik a horizont és egybeolvadnak a határok….és nincs már semmi. Se káosz, se rend.

A tudat szerte ágazik, és valami teljesen új, megbomlott, elmezavaros érzés kerít a hatalmába; és elgondolkodom, vajon melyik ág az én törzsem, hol van létem s e szerelem genezise, és a kettő között mekkora a távolság, és mekkora a távolság a következő elágazásig, és tulajdonképpen most fa vagyok, vagy út?

…

És te melyik vagy?

Egy poros, mindenki által taposott, ám a végtelenbe kanyargó, s a messzi távolt érintő ezeréves út?

Vagy egy felfelé törekvő, fényért áhítozó fa.

S attól, hogy Te meg Én különbözőek vagyunk, még lehetünk-e barátok?

A válasz: Igen, mindenképpen.

    A földút életet ad a fának, otthont, teret, lehetőségeket.

A fa pedig hálás lény révén, árnyékával óvja, védi főbérlőjét.

Mondd, eltudod-e képzelni ezt a képet, elég –e hozzá a fantáziád, a szereteted, hogy te légy a Fa, én pedig az Út?

Mondd, eggyé tudsz-e minket álmodni?

Egy térbe, egy síkba?

Képes lennél-e nekem árnyékot adni?

…

Ha megkérdeznéd tőlem, hogy magamba tudnálak-e fogadni, én kimondanám azt az IGENt.

Kimondanám mindenre.

A fájdalomra, mit akkor éreznék, mikor gyökereid megtörnék száraz testem; mikor belőlem szívnád az életet, csak azért, hogy te élhess, mert mindez nem számítana.

Jelenléted…az, hogy ott állsz mellettem, minden fájdalmat megérne…megér.

Az emberek csalnak. Nők a férfiakat, férfiak a nőket, asszonyok a férjüket és férjek az asszonyokat. Csalnak egy útszéli motelszobában, a kocsi hátsó ülésén, a lépcsőaljában, egy üres vagon utolsó padján, a konyhaasztalon, a szomszédban, a hitvesi ágyban.

  Csalnak legjobb baráttal, barátnővel, testvérrel és a helyi kisbolt eladójával is.

  Kipróbálják állva, fekve,csöndben, és kevésbé csöndben…kipróbálnak mindent, amit otthon nem mertek, vagy szégyelltek felvetni társuk előtt.

    Dugnak, basznak, sexelnek… Ki hogy hívja. Lényeg az élvezet.

   Ez a gyakorlati hűtlenség…. De vajon melyik részben írnak a szellemi megcsalásról? Aminek a következtében nem csak a másikat, de magunkat is megcsaljuk. Mikor máshova, máshoz járunk a lélek orgazmusáért, ezt miért nem említi a Biblia? Miért nem ez a nagyobb bűn, holott a lélek sokkal előrébb való, mint a test.

Apám megcsalta anyámat.
Anyám tűrte.
Szelíd, megrekedt hangon.
Nem szólt, s csak néha néha sírt,
ha úgy hitte nem látja senki

Apámnak nem volt elég ő.
Kellett neki a szerető,
Mint rendes dolgos férfinak,
Neki is kijárt a vakáció.
A hírt nem fogadta ováció...
Ajtó csapódott, valaki megdermedt
Üveg reccsent, kilincs kattant...
Én vittem a kötelet, te pedig a szappant

Egy lépés. A méretarányt ismerem,
S úgy váltok át zuhanó repülésre,
Hogy mákszemnyi se legyen a sérelem
Ha útilaput kötök a cipődre
 
Olyan, mint a szabad esés. Hirtelen.
Hát addig engedd magad, míg itt vagyok.
Hagyd,hogy minden gyors és mulandó legyen.
Carpe diem!Nem kellenek holnapok

Míg adom,

Hát addig vidd…..

Úgy tettettem, hogy el hidd…..

Lettem zsigereimben zsigereidből,

Bár cifrázhatnám a valóságot, de színvak

Rímeket fakasztok az éjszaka mélyéből

S csak töredékes szavak, mik eszembe jutnak

~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~

Csak töredékes szavak, mik eszembe jutnak,

Rímeket fakasztok az éjszaka mélyéből

S bár cifrázhatnám a valóságot, de színvak

Lettem zsigereimben zsigereidből.

Úgy tettettem, hogy el hidd..

Hát addig vidd..

Míg adom