 "... időtlen fények közt repültem a fényszigettenger porszemszigetén szigetporszemek fényporszeme, én." (Szabó Lőrinc) A blogot szerkeszti:
Diacska
|
Pihenőké
|
|
|
|
Véletlenül szálltam a Földre; az űrhajóm amint érintkezésbe lépett a termoszférával, lángba borult, és egyenesen az Atlanti- óceán Bermuda-háromszög nevezetű misztikus-és az emberek által messzire elkerülendő zónájába zuhantam, ahol találkoztam egy Elvis nevezetű fickóval, haláli egy fazon, csak azt nem értettem, mikor arról dumált, hogy az én fajtám dobta oda, messze a rajongóitól. Na szóval, fogalmam nincs, hogy hogyan, de felszálltam egy Titanic nevezetű hatalmas roncsra, ami egész
Atlantiszig vitt, ahol ember formájú nememberek éltek; tulajdonképpen csak annyiban különböztek az emberektől, hogy 46 kromoszóma helyett 4600 volt nekik, ők segítettek eljutni Írországba, ahol fél évszázadig együtt éltem a tündérekkel. Csak annyira untam már a háborút, amit a koboldokkal vívtak, hogy egy éjjel leléptem egy pitypangon. De bár ne tettem volna, mert két hét utazás után felkenődtem egy hippi idétlen szemüvegkeretére, akiről később megtudtam, hogy John Lennonak hívják,és sátánista, és éppen hogy csak sikerült megmenekülnöm az ördög karmai közül, mikor nagy menekülésemben egy Ukrajna nevű országba zuhantam. Egy pár évtizede itt lakom, de csak addig áll szándékomban maradni, míg meg nem találom az űrhajóm maradványait, amiben remélhetőleg még működik a rádió, és felhívhatom a családomat. E.T. ha ezt olvasod, hiányzol .....
|
|
|
|
|
Elsétálni egymás mellett;
Szerelem- édes -savanykás!
Tudván vakon is, hogy kellett
Ez az ezer év csavargás,
Hogy eltűnj, újra és újra,
Hogy elnyeljen ez a világ.
S úgy válni egymástól útra,
Mint szabad lelkű kis diák.
Hinni valahol, legbelül,
Mért villog mindig a piros,
S más után miért nem hevül
Csönd, csak az a néma tilos
|
|
|
|
|
A szemek, és a fények benne
S külön minden hajszála,
Hogy kósza elmezavar lenne,
Hogy romlásomra válna -
Én nem tudom, hogy a végtelen
Vagy egy kemény téglafal,
Csak azt tudom, hogy ez szerelem
Ami nem lát, se nem hall |
|
|
|
|
Mintha nevetni már tilos lenne-
Megkopott az él hangomban ,
Egy lélegzet pihen még zsebembe’,
De bennem, bennem csak csend van
Szellem nyelvek ábécéjét hallom,
Kóbor fény-illatok járnak,
Felettem: megannyi csillag-halom
S ostort fon a Hold magának
Mintha nevetni már tilos lenne:
Anyám keze csöndre legyint-
A csukott szoba is megpihenne-
...apám ma kint alszik...megint
|
|
|
|
|
Tükör, tükör repedj szét.
Hadd maradjak leány még
Kattanj kilincs, csukódj zár,
Padlásunkon szellem jár
Ébredj, ébredj angyal nép:
Kettőt szökdelj, hármat lépj!
Csorogjon le a viasz:
Leányságom nem vigasz
Varázsvessző suhints rám,
Hogy ne leljem a ruhám
|
|
|
|
|
|
|
Személyes