ma nem tudom mi van
ma keresztben nőnek át a fák fölött
a felhőket hajtó kék szelek
ma nem tudom okát adni
semminek, semminek
pedig van belőlem sarjadzón is elég
bűn, harag, kiáltás, "nem értelek"
kihajtanak belőlem gazok
csenevész szamártövis-zokogások
megbánás-füvek hordónyi teája ömlik szét
havak és zúzmarás csontágak fölött
és mégsem tudom én vagyok-e
ki mindezekből úrvacsorát veszek
vagy ezek zabálnak fel élve engem...
nem tudom mikorra szórhatod szét
a négy égtáj felé a kínok hamvát
amik egyszer majd biztosan elenyésznek
karomba veszlek...
nem tudok semmit már.
Szeretlek...