Valaki vagyok én is...

Dellamama•  2016. július 31. 06:41

Lassan csordogáltam, hegyről a völgybe.
szelíd kis patak, alig vettek észre.
Váratlan vihar felbőszített engem,
túlcsordultam elhagyom csöndes medrem.
 
Folyóként áradok. nem ismerek gátat,
mindent lerombolok acél -hidat, házat.
Mocskot, szennyet elsodrok. óvakodj tőlem,
mérgezett a vizem ne igyál belőlem.
 
Ime most látjátok, itt vagyok én is,
nem egy senki, valaki vagyok mégis.
Elül a vihar a folyó leapad,
már nem tajtékzik, nem hallat hangokat.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

BakosErika2016. július 31. 18:57

Ime most látjátok, itt vagyok én is,
nem egy senki, valaki vagyok mégis.

Így van.
Szép, őszinte vers.

Rozella2016. július 31. 10:48

Igen! Szép és tiszta!

skary2016. július 31. 10:36

mindenki valaki-é

Mikijozsa2016. július 31. 07:46

Remek személyiség vagy, kedves Dellamama, őszinte verseket írsz, melyben benne látok sok női erényt