Damaltika blogja

Vagy te nékem édes méreg,
Mégis vágyom ölelésed.
Vagyok néked édes méreg,
Mégis értem forr a véred.

Tiltottak hozzám a léptek,
Mégis mindig ideérnek.
Tiltottak rólad a gondolatok,
Mégis nálad kalandozok.

Nem lehet nevemet sem kimondanod,
Mégis minden nap ezerszer suttogod.
Nem lehet nevedet említenem,
Mégis lopva, hangtalan rebegem.

Ezernyi gátja van kettőnk kapcsolatának,
Mégis untalan engem kíván vágyad.
Ezernyi tiltása van a konvencionalitásnak,
Mégis áthágva tárt karokkal várlak.

Nem szabad csókolnom izmos testedet,
Mégis élvezem, ahogyan megremeg.
Nem szabad hozzám érned,
Mégis bőröd forró lánggal éget.

Tilos tovább menni, nem szabad, nem lehet,
Mégis megteszem s megteszed.
Tilos a gyönyör s a kéjes élvezet,
Mégis izzó örvényléssel a Nirvánába vezet.

Nem tudom, miért, meddig vagyok neked,
Mégis inkább semmit sem kérdezek.
Nem tudom, miért, meddig vagy nekem,
Mégis sorsunk az, hogy így legyen.

Kihűlt szív, jeges gondolat,
Hideg fejjel teszem a dolgomat.
Véres könnyekkel kisírtam lelkemet,
Nem maradt már bennem semmi lelkiismeret.
Járok, kelek, mint egy rutinos gépezet,
Az Isten óvja ellenségeimet.
Hazug tekintettel küldöm biztató mosolyomat,
S nyakad köré magad rakod gyilkos fonalamat....

LAKATNAK,
A TITKOK ŐRÉNEK

Eljött a nagy nap, ezt is megérted,

Tortádon épp harminc gyertya éghet.

Fújd hát el bátran az égő lángot,

S váljék valóra minden kívánságod.

Csak nézlek, és annyi minden jut az eszembe,

Amit szeretnék neked odaadni, ha lehetne.

Ám sem Krőzus, sem Salamon nem vagyok,

Csak szeretetem az, amit adhatok.

Sok mindent nélkülöztél eddigi létedben,

Fájdalmaidból remélem sikerül feledtetnem.

Nem adhatok neked mást, csak egy családot,

Ahol meglelheted békéd, biztonságod.

Nem adhatok mást, csak egy ígéretet,

Hogy bárhol járj is, lélekben veled leszek.

Nem mondhatok mást, csak hogy segítelek,

Míg saját utadat meg nem leled.

Betöltötted immár harmadik ikszedet,

Lassan magad tükrében is felfedezheted,

Már nem vagy többé egyszerűen ‑kemény gyerek,

Az felelősségteljes férfivé cseperedett.

Férfivá, aki egyre jobban gyakorolja az önismeretet,

Aki képes felfedezni magában az értékeket,

Aki megleli szívében, és másban is az emberséget,

S bátran elébe áll bárki szeretetének.

Hiszem, tudom, hogy bár néha nem reméled,

Vár téged egy boldog teljes élet.

Kívánom, hogy legyen hozzád méltó társad,

Kivel szilárd alapja lehetsz egy családnak.

Érd meg azt a boldog napot,

Mikor magzatod karodban tarthatod.

Kerüljenek messzire a betegségek,

És legyen, mert hasznát veszed, némi pénznek.

Legyen olyan otthonod, ahol mindazt megkapod,

Amit tőled a múltad megtagadott.

Egy százgyertyás tortát kívánok még legvégül,

Ezt a rímhalmazt pedig tedd el emlékül.

Tilda

Igaz szerelem? 

Ha mindennél fontosabb,

Ha nélküle nem kel fel a nap,

Ha lelkeddel folyton látod,

Ha feltétel nélkül imádod,

Ha boldoggá tesz egyetlen mosolya,

Ha tündérzene minden szava,

Ha mennyekbe röpít egy pillantása,

Ha vágyódsz közelségére, illatára,

Ha vért zúdít szívedbe apró érintése,

Ha elvarázsolódsz közeledtére,

Ha képes vagy érte önmagad feladni,

Ha semmi mást, csak őt boldognak akarni,

Ha semmiért egészen törjön is darabokra szíved,

Ha mindezt észrevétlenül teszed,

Ha viszonzást nem vársz,

Ha kell, másnak engeded… 

Igazán szereted.

Szeretnék veled eggyé válni,

vágyak kéjes szárnyán szállni,

érezni testemen a kezedet,

bőröm izzásán lehelletedet...

Szeretném látni a szemedet,

érezni perzselő tekintetedet,

szám ajkadról huncut csókot csenne,

édes mézes ízét élvezve...

Szeretnék nyelvedbe harapni,

szív-lüktetéssel bujaságot adni,

zsigerig magamba fogadnálak,

soha-soha meg nem csalnálak...

Szeretném forró, lágy ölelésed,

csókolni tested, míg megérted,

nem másnak születtem, csak néked,

temiattad lángolok, égek...

Szeretnék éltető levegőd lenni,

lábaidnál alázatosan megpihenni,

lennék ételedben fűszer, a só,

s ha kell, némaságodban a szó...

Szeretném odaadni a világot,

feledtetni mindent, mi bántott,

megmutatni a jót és szépet,

hogy az öldöklés felett áll az élet...

Szeretnék mindig veled lenni,

kéz a kézben megöregedni,

esténként bámulni kandalló-lángba

csendben a halálra várva...

Szeretném, ha hőn szeretnél,

ahogy én szeretlek téged:

bármikor meghalnék érted...

Mondd! Miért nem érted?