Dalma blogja

A szerelem olyan mint a szél: nem látod, csak érzed.
Az én első szerelmem nagyon aranyos, romantikus... 11 hónapja már, hogy együtt vagyunk. Először emlékszem, nagyon félt mikor elém állt és megmondta, hogy szerelmes belém... tiszta vörös volt...majd mikor először találkoztunk elmentünk sétálni, sokáig beszélgettünk, majd az ötödik-hatodik találkozásnál bemutattam a szüleimnek, barátaimnak, aranyosak voltak vele...persze először idegenkedve fogadták, hiszen mindegyik féltett tőle, hogy nehogy bántson, és, hogy jól bánjon velem, amibe nem szenvedtem hiányt, mert a tenyerén hordozott... Aztán elmentem vele biciklizni, korizni, sétálni, fagyizni amire ő hívott meg:) Aztán hónapokra rá, jöttek a gondok, tiltások amik az ő családjától származtak, meg persze a volt barátnője sem maradhatott ki a problémákból... de hogy, hogy oldottuk meg őket... huh....

És akkor itt voltak a problémák, a családot először megpróbáltuk figyelmen kívül hagyni amíg az anyukája nem kezdett el engem szidni, úgy, hogy nem ismert... Először mondtam neki, hogy hagyjuk majd lehiggad, de azért is utált az anyukája, mert elfelejtette mondani ennek a családtagjának, hogy neki nem én vagyok az első barátnője, és, hogy miattam nem cigizik, meg iszik, de elvileg én voltam rá rossz hatással, amit persze ő helybe hagyott... Ekkor csalódtam benne...:S Majd mikor a szakítás határán voltam, már az anyukája is felhívott, hogy hagyjam ott, de akkor még az is rátett egy lapáttal, hogy hazudott nekem... Persze nem volt olyan nagy hazugság, de tudta, hogy ha azt mondja, el kell mennie Pestre mert anyukája ott lakik, akkor azt mondom, hogy szakítsunk mert a távkapcsolatot nem bírom. Amikor,szülei nagy örömére szakítottam vele, akkor másnap kijött hozzám a Szívem és mégegyszer szakítani akart velem...:S. A folytatás nem volt olyan kellemes mert másfél hétig egyfolytában sírtam, és az iskolában az összes gyerek kérdezte, hogy mért szakítottatok? és mindig elmondani, nem volt egy kellemes érzés, persze ő, aki kiprovokálta a szakítást, nagyon megjátszotta magát, hogy ez mennyire rossz neki... 2 hét múlva felhívott, hogy kezdjük újra, majd kis gondolkodási idő után igent mondtam. De az osztály azért továbbra is meg akarta akadályozni, hogy összejöjjünk, de a szakításunkban ők is szerepet játszottak azért, így azt gondoltuk, hogy titokban folytatjuk. Na, az osztály kijátszása... nem volt nehéz... de azért néha... huha...

Az néha nehezen ment , mikor egymásra néztünk, beszéltünk, rámkacsintott... főleg amikot barátnőm se tudta, ő beszélt nekem egy srácról én meg Szívemet néztem(L) így ment több hónapig, és 2 barátnőm megpróbált minket összehozni:D. Aztán jött a két napos kirándulás, ahol ő lépni akart, csak velem nem beszélte meg, ezért én elutasítottam,de a kiránduláson mind a ketten  sírtunk mert félreértettük egymást:S:D. Aztán most nem rég bevállaltuk, de most nem akarnak minket szétszedni, sőt, mellettünk állnak:D, most pedig megint jött a család. Az anyukája megint szid, ő nem véd meg, a papája megszabta mikor találkozhatunk, mettől-meddig, és még ő is felhívott engem, nagyon személyes kérdéseket is fel kellett tennem a papájának ami nekem nagyon ciki, hogy ne legyen baj. Majd végül nagy nehezen beleegyezett abba amit kértem tőle. Majd a volt barátnő aki persze ráhajtott, sőt haza is kísértette magát a barátommal, aki hazakísérte:@, nem is tudtam, hogy melyikre haragudjak jobban...majd mondtam a szerelmemnek, ha engem szeret mondja meg a volt barátnőjének, hogy szálljon le rólunk, ez így is lett, most egyszer nem én, hanem ő intézte el a saját családját, és a volt barátnőjét, szóval most nyugi van, minden happy és boldog vagyunk:) Röviden ennyi a történetünk!