Csiki blogja

Érdekes dologra jöttem rá a minap. A szerelemről olyan sokszor és olyan sokfélét lehet írni úgyhogy megpróbálok én is írni róla, persze kicsit másként mint a többiek. A szerelmet mindenki keresi. Ezen nem lehet vitatkozni. Ki nagyon ki kevésbé. Van aki tiltakozik ellene, de van aki epedve várja. Van olyan aki menekül előle, de van aki rohan elé. Van aki el sem hiszi, és van aki mindent elhisz. Van gyors és elkapkodott szerelem, de van lassú és megfontolt. Van kínzó és fájó, de van nyugtató és kellemes. A szerelem mindig ott van. Van mikor úgy alakul ki, hogy nem is szeretnénk, de van mikor azért jön létre mert igazán akarjuk. Van mikor barátságból lesz szerelem, de van mikor az ellenségedbe szeretsz bele. Van mikor azt hiszed elérhetetlen az a lány akit szeretsz, de van mikor az öledbe hullik minden. Van olyan amiben minden stimmel, de van olyan amiben ezernyi akadály van. A szerelem mindenhol ott van!!!! Sokan tagadják, vagy csak nem akarják elhinni, de nem lehet ellene mit tenni. Valaki az életét adná azért hogy egyszer átélje, viszont van aki egyszerűen nem akarja érezni.

Ma ismét egy olyan témát boncolgatok majd amiről mindig lehet beszélni és mindig olyan sokat, hogy csak na:)) Ez nem más, mint a Szeretethiány!!!

Tény, hogy ezen a téren kilógok az átlagból, mert engem már nem a Nő érdekel. Nem vagyok meleg nem így gondoltam:)) Ezt úgy szoktam mondani, hogy engem nem a bugyid érdekel hanem, hogy mi van a fejedben!!! Jöttek is az üzenetek és valahogy nem volt szívem visszautasítani őket, mert láttam rajtuk, hogy talán én lehetek az aki meghallgatja őket és semmi hátsó szándék nélkül segíteni próbál.  Egyszerűen csak jól esett, hogy az emberek megosztják velem a gondjaikat. Nem csak a 18-20 évesek hanem a 25-30-as korosztály is.

EZ nekem is és nekik is meglepő volt, de örültek. És most derül ki, hogy mivé lett a világ, hogy az emberek nem tudják egymással megbeszélni a gondjaikat, hogy egy teljesen vadidegen embernek mondják el a bánataikat. És nem azért mert tanácsot tud adni, hisz mit tudnék mondani egy olyan hölgynek akinek gyermeke van és férje? Semmit igazán csak elmondom a vélemény és kész. De nekik az is elég ha valaki meghallgatja őket. Ha valaki kedvesen szól hozzájuk és emberszámba veszi őket. Persze ezeknek a gondoknak ezernyi oka lehet amibe nem akarok belemászni, de valahogy le kéne ülni és megbeszélni. Ha már odáig eljutottak, hogy összeházasodnak és családot alapítanak akkor talán a problémákat is meg lehetne beszélni. Jó persze én ezt könnyen mondom hisz nem vagyok a helyükben, de más megoldást nemtudok találni.

Nekem is hiányzott a szeretet, a gyengédség az, hogy fontos legyek valakinek, hogy érezze hogy szeretem, hogy számíthatok valakire, hogy Ő is számíthat rám.

Remélem és hiszek abban, hogy minden ember megtalálja a boldogságot. Ki 18 évesen ki 50 évesen, de ott van valahol csak kicsit kutatni kell. Mindenki mellé teremtett az Isten egy tökéletes párt! Valaki elsőre találja meg valaki csak ötödjére, de biztos van.

Újabb érdekes téma gondolkoztat mostanában. Féltékenység és Bizalom. Az emberben alapból van féltékenység. Kinél kisebb, kinél nagyobb. De van. Vannak ugyebár a megszokott féltékenységgel rendelkező emberek, akik csak érdeklődőek inkább. Nem nyomasztják vele a párjukat. Sajnos vannak az uralkodó tipusúak akik szinte minden mozzanatára kíváncsiak az embernek és léptem nyomon követik. Belenéznek a telefonyjába, olvassák az emailjeit és még sorolhatnám. Ezekre az emberekre nem azt mondanám, hogy féltékenyek, hanem inkább nem bíznak a másikban. Bizalom!!! Talán a legfontosabb egy kapcsolatban. Ha nincs bizalom nincs értelme az egésznek, hisz mindig csak rettegsz, hogy ugyan mit csinálhat és mindig csak kérdezősködsz és amit mond azt sem hiszed el. Nincs értelme bizalom nélkül élni egy kapcsolatban.

Sokat rágódtam rajta, hogy én milyen is vagyok. Persze van bennem is féltékenység mint mindeki másban de szerintem tudok rajta uralkodni. Bizalom? Én mindig is őszinte voltam egy kapcsolatban. Na jó ez nem igaz! Szóval 1 éve látom úgy a dolgokat ahogy azoknal lenniük kell. Szóval ha őszinték vagyunk a másikhoz és látja rajtunk, hogy bízhat bennünk akkor nincs probléma. Ha Ő bízik bennünk nekünk is bízni kell benne. Ez így helyes.
Persze én sem bírom nézni ahogy a drága Nejem jól érzi más emberekkel magát de bízok benne és tudom, hogy nem csinál semmit. Inkább leülünk előtte és megbeszéljük.

Sokan ebbe a hibába esnek bele, hogy akkor akarják megbeszélni a problémát amikor már megtörtént a baj. Igaz erre is a kicsi Feleségem nyitotta fel a szemem, mikor elkezdődött a beszélgetásünk, neki akkor ugye volt párja, és azt mondta valami nem stimmel. Ekkor nem értettem mire gondol, de eazt mondta, ha valakit szeretek akkor nem keresem más társaságát. Ebben azért van valami. Nem arról van szó, hogy most szerelmes vagyok és akkor csak Ő van és senki más. Nem kell attól csukott szemmel menni, de azért feleolyan érdeklődőnek kell lenni a világ felé.

Szóval kérek mindenkit aki ilyen helyzetben van. Üljön le a párja elé és beszéljék meg a problémákat. Ha nem változik a helyzet tovább kell lépni. Ne topogj egy helyben mert annak semmi értelme.

Ma édesapám azzal a kérdéssel fordult felém, hogy hogy ismerkednek a mai fiatalok??? Erre csak annyit mondtam, ők nem ismerkednek hanem tesznek. Mai fiatalságban kiégett a romantika vagy nem is jó szó, hogy kiégett hisz nem is volt. Nem tudják mi az bókolni egy lányak. Nem érzik milyen súlya van egy-egy szónak. Csak a szex és a saját vágyaik kielégtése. Önzőek.

Én hiszem azt, hogy érzékszerveinkel tudjuk igazán kifejezni mit is érzünk. Nem a szavakra vagy a leírt dolgokra gondolok. Hanem arra, hogyha belenézek a szemébe látom rajta, hogy megöli a vágy és nem a szex iránt hanem, hogy láthat és ott vagyok neki. Vagy itt van az érintés. Elég egy simogatás és tudja az ember, hogy mit érez a másik, vagy csak megfogja a kezem, de érzem hogy úgy fogja mint senki. Hogy ez a kézfogás mint egy kapocs ami sosem szakad szét. Vagy ott van a szánk, az ajkunk. Csak egy szájra adott csók. Mai fiatalok nem érzékkel adják hanem mert kell. És ez a nagy baj. Egy csókot nem azért adsz mert kell, és mert nem akarod egyből lefketetni, hanem azért mert érezni akarod Őt. Hogy nem csak testileg van benne a csókban, hanem érzem ahogy a lelke is megremeg.
Ezeket az érzéseket nem lehet egy szeretkezéssel éreztetni SOHA! Ezt érezni kell, ehhez érző embernek kell lenni. Ezt ők nem fogják megtudni, de még az idősebbek sem, hisz hallok nap mint nap olyan dolgokat, hogy egyszerűen kikelnek magukból az emberek csakhogy szexeljenek egyet, egy lánnyal.

Majd az édesapám mondott egy igen érdekes dolgot de ez megmaradt bennem és szerintem meg is fog. Azt mondta " Lakást könnyű szerezni, de azt otthonná kell teremteni! " És ezt csak egy IGAZI hölgy tudja. Ő az aki vacsorával várja haza a férjét, vagy éppen Ő az aki a gyerekre vigyáz. A mai lányok még azt sem tudják meglyik végén fogják a fakanalat!!!

Miért? Miért nem tudnak azok az emberek igazán boldogok lenni akik ezt a legjobban megérdemlik? Miért csak azok vidámak akik mások kárán nevetnek, akikben semmi érzés nincs csak áttaposnak embreken, akik nem figyelnek oda a másikra csak önmagukra, akikben semmi együttérzés sincs és csak az van a szemük előtt, hogy nekem jó legyen, a másik fél nem érdekel? Ne értsetek félre nem magamról beszélek vagyis inkább nem csak magamról. Sajnos sok ilyen embert ismerek aki csak szenved, mert nincs mellette egy olyan ember akit igazán szerethet és ő viszont szereti. Tudom, hogy ezek az emberek mindent megtennének ezért az érzésért és maximálisan egyetértek velük, de egy idő után belefárad az ember a folytonos csalódásokba és az átverésekbe. Remény hal meg utoljára szokták mondani, de ez a remény is olyan dolog, hogy ott van veled mindig de egy idő után a folyamatos csalódások és fájdalmak után ő is eltünik. Olyan ez mint a hit. Mikor minden jó és szép akkor az ember azt érzi, hogy vele van az Isten, de mikor valami baj történik akkor őt hibáztatja és elveszti a hitét. Ezzel azt akarom mondani, hogy van remény, de meddig. Mert ezek az emberek akiket ismerek és szeretetre vágynak, nem igazán érzik azt, hogy van még remény. Ebben a világban ahol csak az boldog aki nem foglalkozik senkivel és csak megy előre, meg is értem. Mondjam azt, hogy legyünk mi is ilyenek. Hiába mondom, mi így nőttünk fel fontos a másik érzése éppen ezért figyelünk oda egymásra és segítünk mindenben amiben tudunk, de vannak olyan dolgok amiben csak egy igaz szerelem tud segíteni. Ahogy én látom mindenki keresi a szeretetet és a törődést fiú is, lány is. Akkor ezek az emberek miért nem találják meg egymást?? Akik meg bunkók és csak a szex jár a fejükben azok legyenek együtt, de hogy nekik sosem adatik meg az igazi meghitt családi hangulat az biztos. Csak sajnos az a szomorú, hogyha ez így folytatódik az se fogja érezni ezt a hangulatot aki igazán szeretné, mert nincs kivel. És tudom, hogy ezzel a gondolatmenettel csak odajutok, hogy megbeszélem azokkal akik olvassák elmondják, hogy igen van benne valami és kész. Ennyi! És akárhogy próbálok segíteni rajtuk nemtudok. Mindig lesznek olyanok akik szenvednek és mindig lesznek olyanok akik vidámak. Csak jó lenne ha már ez cserélődne és azok lennének bánatosak akik igazán megérdemlik, hogy tudják mit rontottak el és akkor talán még van visszíút. Nem bántom őket mert, én is ilyen voltam, és hálát adok az égnek, hogy sikerült megváltoznom. Remélem hamarosan ők is belátják, hogy ennek így semmi értelme. Ahogy elnézem ma is kiírtam magamból minden bánatomat, és megintcsak szomorú a naplóm, de nemtudok mit csinálni. Ami a szívemen, az a számon, és ami a számon, az a naplómban.