Colletus blogja

A múltkor beszélgettünk a szerkesztőségben arról, hogy a halmozott írásjelek esetében mikor szükséges a javítás. A probléma az volt, hogy nem tudtuk eldönteni, vajon szabályos-e 2 felkiáltójel használata, vagy azt háromra kell javítani.

Pl: Add ide az almát!! Úgy szeretnék bálnává változni!!

A Facebookon található Magyar Helyesírás című oldalon feltettem a kérdést erre vonatkozóan. (Az oldal üzemeltetői a magyarhelyesiras.hu működtetői is egyben). A következő választ kaptam:

"Magyar Helyesírás „Az érzelmek hullámzását vagy erősebb fokát írásjelek halmozásával érzékeltethetjük: Hogy képzeled ezt?! Valóban?? Nem!!! ” (AkH. 240/c.) „Az erőteljes emóció kifejezésére halmozhatók is a felkiáltójelek, legtöbbször hármat használunk a fokozott érzelem vagy indulat kifejezésére.” (Osiris-féle Helyesírás 311.o. és 315. o.) Ezekből az következik, hogy akár két felkiáltójelet is írhatunk. www.magyarhelyesiras.hu"

Nyelvtanilag helyes a forma, ezért ezentúl csak a szerző engedélyével javítjuk az ilyeneket, de én továbbra is azt mondom, hogy a két felkiáltójel használata indokolatlan és rémesen ronda... Olyan, mint amikor valakinek két szál virágot adunk ajándékba. :)

Mi a véleményetek erről?

Klamm – Immunválasz

Immunválasz

„… most feldagadt torok
és légszomj kínozza
a kékülő szervakolt
az immunválasz
kiirtotta
és meglakolt”

Megreggeliztük a tanárt. Nem laktunk vele jól, de a gyomrunkat sem feküdte meg. Észre sem vettük, hogy lélegzett. Rágás közben nem hallottuk a jajveszékelését. Ittlétét csak a füzetünkben lévő jegyzetek bizonyítják. A nevére már nem emlékszünk, de biztosan járt itt, mert a kabátját az osztályban felejtette. Megnéztük a zsebeit, és megtaláltuk az okmányokat, amelyek alapján megállapítottuk, hogy Klammnak hívták. Vagy valaki másnak. Igazából mindegy…

Tipikus jelenség: A tanár bejön a terembe, mi unottan felállunk, ahogy illik, aztán csak jegyzetelünk, és beszélgetünk a tegnap estéről. Ez a világ legtermészetesebb folyamata. Így megy ez minden évben, minden generáción át. Az iskola falai olyan sugárzást bocsájtanak ki, amely teljesen megváltoztatja az emberi viselkedésmódot. Ha nem tanórán vagyunk, másként reagálunk. Nézzünk erre egy példát: Sándort két éve ismerjük. Megbeszéltünk vele egy találkozót délutánra, mert el kell mesélnünk neki valamit. Kézfogással üdvözöljük, leülünk, felvesszük a szemkontaktust, elmondjuk, amit szeretnénk, ő reagál rá, és a diskurzus végén a megszerzett információval gazdagodva távozunk. A tanórához hasonlóan ez is egy alapvető folyamat. Reagálunk egymásra. Keverjük össze a két szituációt! Sándorral találkozót beszélünk meg. Elmegyünk a kijelölt helyre, ő már vár minket. Kezet fogunk vele, de ő közben nem a szemünkbe, hanem az órájára néz. Rossz néven vesszük, de nem szólunk semmit. Leülünk vele, hogy elmeséljük neki, amit akartunk, ám ő üres szemekkel bambul, látszólag nem figyel. Amikor rákérdezünk, hogy mi a baj, unottan meghúzza a vállát. Betelik a pohár, sértődötten távozunk. A diákok reakciójával így zajlana egy baráti beszélgetés, de mi van akkor, ha a barát reakciójával nézzük meg az iskolai közeget? A tanár bejön, felállunk, üdvözöljük, és rá figyelünk. Nem nézünk, nem jegyzetelünk a semmibe, hanem értő figyelemmel hallgatjuk, amit mond. Kommunikáció alakul ki, rendezett vázlat születik, végül mindenki elégedetten távozik. Hoppá! A tanár szemszögéből nem ez lenne a normális? Ha a helyébe képzeljük magunkat, nem ezt várnánk el a diákoktól? Klamm mit várt el? Azt, hogy reggelije legyen egy csapat háborúzni vágyó sihedernek? Bizonyára nem. Klamm az érző ember és a tudatos tanár között ingázik. A saját magával vívott háborúban az érző ember felülkerekedik benne, de ez vesztére válik, mert az érzéketlen diákok könnyedén legyőzik a drámaéhes csatában, ahol akcióra vágynak, összeműködésre, és lázadásra. Téves megállapítás, azt gondolni, hogy a tanulók érzésből írtak „hadüzenetet” tanáruknak. Nem azért tették, mert valóban mérhetetlenül haragszanak rá osztálytársuk halála miatt. Egyszerűen meglátták benne, amit a többi oktatóban nem: az embert.

A már említett sugárzás, amely az iskola falaiban rejtezik, úgy működik, mint a hűtőszekrény. Szinten tartja az állapotot, aminek mindig uralkodnia kell. Két csengetés között mindenkinek robotnak kell lenni. Ha mégsem így van, a falak hatást gyakorolnak az emberekre, és visszaállítják az egyensúlyt. Egyfajta immunválaszt eredményeznek, amely a nem odavaló sejteket kicsapja. Feluszítják a diákságot Klamm ellen, illetve a környezethez kiválóan alkalmazkodó pedagógusokat is, akik tudnak a sugárzásról, ezért annak érdekében, hogy megtarthassák állásukat, rég felhagytak már az oktatási szándékkal. Itt vannak, mert itt kell lenniük, de nem azért, hogy megérezzék a „pedagógiai éroszt”. Nehéz kérdés, hogy mi lett volna a megfelelő reakció Klamm részéről. Az őszinte kitárulkozást kizárhatjuk, hisz azzal kudarcba fulladt. Talán csak akkor élhette volna túl, ha meghajlik a falak akarata előtt. Így nem veszi zokon, ha a diákjai nem figyelnek rá, nem tartják be az alapvető illemszabályokat. Letudja a munkát, hazamegy és éli tovább az életét, ahogy a többi kollégája teszi. Erre mégsem volt képes…

Kicsoda Klamm? Egy diákok által megreggelizett tanár, aki kabátját elhagyta a teremben, vagy egy segélykiáltás, ami beszűrődik a sugárzással átitatott iskolafalakon? Ennek a dilemmának a háborúját vívja meg mindenki: magával!

Jabronka Richárd

A következő cikket iskolaújságomban publikáltam. Ezzel bíztatni szeretnék mindenkit a dráma érettségire. Nekem már megvan a középszintű (96% - 144 pont), év végén jöhet az emelt. Szerezd meg te is! ;)

Érettségizz drámából!

Városunkban a dráma tantárgy nem túl közismert. Érettségi szempontjából legalábbis nem az. Iskolánkban 9. osztályban mind a három tagozat fél éven keresztül tanulja a drámát heti két órában. Ez elegendő ahhoz, hogy érettségizzünk belőle.

Hogy is zajlik egy ilyen érettségi középszinten? Három részből áll. Egy 60 pontos írásbeli, egy 30 pontos szóbeli és egy 60 pontos gyakorlati szakasza van.

Az írásbeli érettségi követelménye, hogy 10-15 drámát elolvassunk. Ezek közül néhányat az irodalmi törzsanyag is tartalmaz. (Rómeó és Júlia, Tartuffe, Antigoné stb…). Ugyanis az írásbeli egyik része kérdéseket tartalmaz az előbb említett drámák egyikéből. Ehhez pontosan ismernünk kell az adott mű cselekményét, illetve azt a színháztörténeti korszakot, amelyben íródott. Az írásbeli másik része egy műveltségi feladatsor, amelyben nagyon tág körű kérdésekre kell válaszolnunk. Példaként említeném Shakespeare színháza és a francia klasszicista színház jellemzőinek összehasonlítását, az Arisztotelészi hagyományos és a Brechti epikus színház különbségeinek meghatározását, különböző drámaírók képeinek, idézeteinek felismerését és sok más olyan témakört, amely a drámához köthető.

A szóbeli érettségi nagyon hasonló a többi tantárgyéhoz. Húsz tételből kell egyet húznunk és a vizsgabizottság előtt kifejtenünk azt. Ezt a tételsort középszinten a vizsgáztató szaktanárunk állítja össze nekünk.

A gyakorlati rész talán a legizgalmasabb. Ez is két részre bontható. Az egyik része egy előre elkészített közös produkció bemutatása, amelyben külső személyek is szerepelhetnek. A másik része egy helybeni improvizációból áll, ahol változó feladatkörök rejtőznek a tíz borítékban. Ennek összeállítása is a szaktanár feladata.

A 2009-es őszi érettségi alkalmával városunkból összesen hárman tettek középszintű dráma érettségit. Mindhárman iskolám tanulói.

Mindenkinek ajánlom a felvételi tájoló nevű könyvet, amely iskolánk könyvtárában is megtalálható. Ha a szakirány, amelyet kiválasztottál magadnak a továbbtanuláshoz elfogadja a dráma érettségit, akkor ne habozz, tedd le te is!

Richard Gordon