Cole22 blogja
F-hatás
F-hatás életemben a legjobban szeretett nőnek írt versek!
Mindig szeretni foglak:Nincsen teher mit elnem viselek összeroncsolt síromban fekve az őrületett választottam az értelem helyet.....
Ragyogj
Neves s néz a szemebe s lásd a szerelmem mit irántad érzek és míg el nem vérzek eme érzés el nem vész, de ha az évek során el is távolodnánk én akkor sem bánom ,hogy szemed ragyogásában eltévelyedtem.
Magyarság 1
Körülöttünk mindent a gaz benőtt és itt ápolják bátyám Benőt. Hát miért büntetsz ily módon minket ó nagy uram, mond miért?Bátyám országod hordja vállán s ha kell meghal érte. s ne hidd, hogy én más. hogy vélekedem s ezért elötted térdepelek és könyörgöm adj erőt még több erőt, hogy hazámért még tovább küzdhessek és ne itt a semmi közepén kelljen síromban feküdnöm távol a családtól, kedvesemtől.Flórától, gyermekeimtől Lívia és Líviusztól, ha kell országomért, országodért vérem adom és meghalok de az legyen magyar földön magyar hazáért!!!Mert ez a csata nem rólunk szól más országok küzdenek itt és mégis mi adjuk vérünk mások hazájáért, hát hol van itt az igazság? Hol van itt a becsület?
Pillanat
Fenséges asszonyom
Liliomba öltöztetett királynőm
Ó, ha tudnád mióta vártam szívedre
Rettentően édes pillantásodra
Ama felejthetetlen pillanatra, mikor csókot lehelsz ajkamra.
Egy új szerelem
Szerelmet váltottam s
Utána nem károgtam.
Szívet cseréltem s
rosszat nem beszéltem.
Hisz e lánynál kit keblemre fogok
Boldogságban nem koplalok.
Minden mi szívnek, léleknek,
Minden mi vágynak, élvezetnek
hegycsúcsa, ő azt nekem megadja
S szavát mindig megtartja.
Így szívem mindig melegen betakarja.
A Mindenség istennője
Kék óceánok mámorító sellője,
Kék egeknek ékesen kékellő felhője,
Kék hegyek legkékebb hegytetője
S kék mezők virágainak legillatosabb kék rózsája.
Az én életem egyetlen hercegnője; te vagy Flórám.
Mert eme kékségben te ragyogsz legkékebben
S ezen szavakkal kékellő versem lezárom.
Most már csak a találkozást várom.
És megjött
Beléptél az ajtón
Lágyan szemedbe néztem
s szemed szemembe ragyogott.
Tudtam a végzet nekem szánt
s szívemben meggyúlt a láng.
szeretlek Cuncum
Ajándék. pénz. Nélkül...
Bocsásd meg ajándékot nem vettem
mivel összes pénzem elvertem.
Így eléd állni nem mertem
de szívünk mégis csak két hónapos lett,
ez alkalomból megbocsájtasz e?
Habár válaszodnak jellege nem számít
mert szádra csókot ejtek s megteszek bármit,
hogy szóhoz ne juss csak ágyba fuss!
Ha fáj
Ha könnycsepp ered szemedbe,
Néz a tükörbe nevetve.
Gondolj vígan szerelmedre s a
vele töltött szép percekre.
Hívd fel őt egy percre,
hogy szíved megtelítse jó kedvel.
Istenünk
Bárhol is vagy
Bármit is csinálsz
Isten reád vigyáz
Ő ki szívét neked adja
Ő ki lelked melegen tartja
S sebeid össze varja.
Új világ
Ölelésre vágytam s csókra,
Szerelmet akartam.
Ám mindezek helyet Isten
egy Új és Szebb Világot adott:
TÉGED
Szeme zöldellő mező, hangja selymes csermely, érintése kedves szellő ő a szép hercegnő.
Flóra örökké
A levelek lehullanak,
a fények kihunynak.
a folyók és a szárazföldek eltűnnek.
az emberek eltávoznak,
a bolygók felrobbannak.
S mondják, egyszer mindennek vége,
ám négy hónapja beléptél az életembe és szeretném hinni,
vannak dolgok melyek öröké tartanak.
SZERETLEK
Nincs annál nagyobb öröm mint azzal tölteni a napot kit a legjobban akarsz s kit az éjjel az ágyadban örömmel betakarsz.
Az első igazi nagy szerelmemnek „végén”
Mint skorpió marás vagy vipera harapás oly fájdalmas,
de a halálos méreg szétoszlása örök létig tart.
Szívembe méreg kerül
Testem a földön elterül,
S a boldogság mesze elkerül.
Nem hallom patak csobogását s
nincs már ajtómon lágy szellő kopogtatása.
Lelkem ketté szakítja,
Majd a szikláról letaszítja
S oda lent a sötétség tovább marcangolja!
Futnék ha tudnék
De a méreg legyengít.
A hiánytól fájdalmat, kínt kapok,
Így telnek a szörnyű, szomorú napok.
Hogy meddig tart nem tudom,
Hogy meddig küzdök azt sem tudom,
Míg lehet addig menekülök.
Mert ésszel de leginkább szívemmel nem akarom
felfogni azt a világpusztító pillantott mikor a kést egymás mellkasába döftük!
Fájdalmas pillanat
Ne merengj eleven emléken, hevesen neves gyermekem beteg ne legyen lelked, szeretettben teljenek e hetek.
...Fájdalom...
Várakat, tornyokat döntött le,
Embereket tett önmaguk pusztítójává
S ő szülte Panzramot a gyilkost!
Most úgy látom dolga kevesebb,
Vagy tán csak élcből meglátogatott kedvesen.
Ki tudja,de hamarjában munkához is látott lelkesen,
S mind ocsmány, irtózatos kiéhezett
Rovarok hada támadt rám hevesen!
Testecském fogja s az alvilág
Undormányos csúf korcsai elé veti.
Kik széttépve lépem , májam,
Osztozkodnak vértől átitatott belső szerveimen.
Ám míg orgánumomból jót lakmároznak,
Ő, addig magának megtartja szívem s lelkem,
S azt elmondhatatlan fájó emlékek, kínok között elpusztítja teljesen...
….S mind ocsmány, irtózatos kiéhezett
Rovarok hada támad rám hevesen
Testecském fogja s az alvilág
Undormányos csúf korcsai elé veti...
...Várakat, tornyokat...
...Embereket tett önmaguk pusztítójává....
...dolga kevesebb.... ….munkához is látott lelkesen....
….szülte gyilkost...
…irtózatos kiéhezett......az alvilág...
...lépem, májam...szívem s lelkem... ...elpusztítja teljesen....
Egy sóhaj az ágyon
Bús bánat arcomon
Ekkor magamra húzom takaróm
A párnám megmarkolom
magamban halkan szavakat dadogok
S egy távoli szível együtt keservesen sajgok.
Szánalom-e?
Kerestem arcod,
de nem találtam sehol,
a múlt egyre jobban szívembe hatolt,
a fájdalom belém karolt
s nem engedett sehogy.
Ablakod alatt állok
s nem tudom mire várok,
hisz bezárt ablakot látok.
Ő már szívem eldobta,
én az övét megtartottam
mert elengedni nem akartam
de rá kellet ébrednem,
hogy megtartani értelmetlen s
balgaság, nem adok erőt a szánalomnak,-fájdalomnak-.
De jaj, nem úgy megy az Istenem!
Oly nehéz és erőm oly kevés!
Agyhát erőt és mellé derűt
hátha úgy egyszerűbb!
Ó Istenem szívét kitennem az útra
és elengednem a múltba oly súlyos munka.
Szánalom vagyok,
mozgásom tagolt,
hallgatag hangom,
béna karom, -szánalmas egy barom-
hátat fordítok s útnak indulok,
arcomra könnycsepp battyog
s kezem emelem fejemhez, -meggyújtom bagóm-,
s szívét apránként hátra hagyom.
Álom
Mikor este lefekszel
sötétség tapad szemedre
s álom jő fejedre,
itt kezdődik egy új világ eleje.
Mi az életben elérhetetlen
itt azt te megéríntheted.
Repülhetsz szárnyak nélkül egekben,
Fürösztheted tejben tested teljesen.
Találkozhatsz elhunyt emberekkel
s foghatod kezét múltbélé szerelmednek.
Meglovagólhatsz tűz okádó sárkányt.
Benézhetsz palotádba mi tiszta márvány.
Lehetsz sejk ,álomszép háremeddel,
hol lányok várnak orjás terpesszel.
S mikor reggel felkelsz
világosság érkezik szemedre
s kemény szikla jő fejedre,
itt kezdődik egy valós világ eleje.
Mit az álomban elérhetsz
itt azt te nem érintheted.
Ha fele annyira fognak szeretni mint én akkor már tiéd a csillagos ég.
Magányosan...egyedül...
Magányosan búvok meg rejtek helyemen,
Hol életem egyedül tengetem.
Magányosan ülök fotelemben,
Hol egyedül lábaim vannak egymáson, kereszt -ben.
Ujjaim közt magányosan ég szivarom,
S az asztalra egyedüli szívem kirakom.
Szememből magányos könnycsepp ered,
Mi arcomat felsérti mint egyedüli eke.
S vérző számon magányos szót lehellek:
…........….......Szeretlek........................
S egyedüli testem lassan elernyed.
Ha ily könnyen...
Ha ily könnyen feledsz,
Akkor én is megteszem.
Ennyit jelentettem?
Pedig nem ennyit tettem!
Ki szőtte ezt a fonált,
Én mondom rosszul szőtt.
Szerettem volna ha tovább tart.
De úgy látszik valami belé mart
S a varró nő ott helyben meghalt.
De mit bánnom én ha elfolyik a vér.
Lesz még szebb idő ,szebb kor!
Fiatal vagyok! és ez nem a vert kor!
Jő még égetőbb női ajak,
Hisz ez nem a búsulók nyara!
Forró lesz! Nők heves csókjától
s bárok ezer éves borától!
Leszek én részeg és nem félszeg,
Mikor testemben italnak elterjed mérge.
A legszebb nőt fogom meg magamnak
s nevezem bőrét hamvasnak.
Testének mondom -gyönyörű festmény-
Haját simítom s nyakát puszilom,
Hogy arca el-el pironkodjon.
S ágyamba invitálom, hopp-hopp.
Ezt teszem minden este
s mikor eljő a reggel s ágyamból felkel.
Nem ámítom szép mesével
elküldöm szép szavakkal, jó kedéllyel.
Ama nap az éjszakát el regélem,
Jó barátoknak szép kedvére.
Hogyan fektettem fejem kerek mellére.
S alsó ajakának hogy tettem kedvére.
S azt ,hogy én mi képen festettem fejére...
Jaj, pedig vágyom én az igaz szerelemre!
Szép nő ölelésére, kiszámítható mederre s szép kebelre.
De minden szót mit kiejtenek, te azt drágán megfizeted!
Madárka
Eljött a bús nyár, oly nyomasztó,
Oly erősek sugarai s oly fullasztó.
Számomra e nyarat úgy hívják -takarodó-,
Madarak énekei is már hallhatók.
De szívemben a madárka inkább riogató,
mintsem szép énekével hívogató.
Nem akar ő a nap sugarában megfürdeni,
S más muzsikus madarak után csiripelni.
Bús s szomorkás neki eme nyár,
Ronda neki minden tollas lány.
Neki eme forróság égető lomhaság.
-Számomra tél, mi megdermeszti a vért-.
A madárka most nem szál fel
s nem csipeget finom eledelt.
Inkább megpróbál s felejt,
Hogyha szép gerléjét lehet.
Még erősebben belém ereszti karmait,
Csőrével belém kap s kiereszti sötét varjait.
Felejt....S halványulnak a múlt dalai, hangjai.
De a fájdalomnak akkor is maradnak darabjai.
Szegény akár hogy is erőlködik s vergődik
egy része akkor is a régi mű-dalon tengődik.
Már nem oly nagy gyásza s csüggedtsége,
még idő kell neki a teljes felejtésre.
Ő nem hiszi, de fog még szárnyalni,
Magas hegyeken át hágni.
A szerelem tetőfokán állni
s kis fészkében kedvesével hálni.
Hisz mindenki ezt szeretné látni,
hogy a kis madár előbújik világot látni.
Ahogy csodás fütyülő hangját kiereszti
a magasba röppenve s elkezdi párját keresni.
Kert
Van kertem s van tervem,
hogy mi legyen a díszítő elem.
Kellene bele sok virág,
mit megirigyel a világ,
Sok sok égbeszökő fa, minek zöld lombja
s gyökere soha el nem korhad.
Apró, pici bogarak,
de nem csípős darazsak,
s csendes kristálytiszta tavak
mikben életvidáman siklanak halak.
Az egekbe cifra madarak
s a hozzájuk tartozó gyönyörű dallam.
Egy szép kis otthon
minek kéménye nem kormól
s annak teraszán,
Választott hölgyemmel egymást ölelve
élni életünk töretlen.
Halálnak angyala
Én láttam halálnak angyalát!
Ám ő szerelmemnek vallotta magát,
Én elvakultam vastag ajkának csókjától
S szívembe hintett mérgező porától.
Minden mi szépet láttam,
Nem volt más csak elmém álma.
Mit ő rakott szemem elé,
S a valós világ helyet azt vetítette elém.
Nem voltam számára más csak egy tárgy.
Játszott velem akár egy báb.
S mikor látta szívem teljesen tárva,
Megmutatta igazi arcát s én össze estem azt látva.
Kezem a magasban elengedte,
Éles karmaival kiszúrta szememet,
Morzsáira tépte szívemet,
Mindent mit lehetett elvett tőlem.
- Legbelül gyűlöllek téged tettedért,
Lelkem téged soha meg nem ért.
Miért kellet megölnöd,
Miért kellet szemem elé kerülnöd?
Felnéztem rád, hozzád imádkoztam,
Te voltál az én mentsváram,
S most eme világból miattad távoztam,
De nevedet sosem átkoztam.
Sem életemben sem halálomban.-
A Mindenség istennője voltál
Voltál kék óceánok mámorító sellője,
Voltál kék egeknek ékesen kékellő felhője,
Voltál kék hegyek legkékebb hegytetője
S voltál kék mezők virágainak legillatosabb kék rózsája.
Az én életem egyetlen hercegnője; te voltál Flórám.
Mert eme kékségben te ragyogtál legkékebben.
Így magad ne hasonlítsad máshoz,
Más lány szívemhez oly közel soha nem állott.
Mert csak te tudtál adni oly felejthetetlen mámort.
S ezen szavakkal kékellő versem lezárom.
Most már csak a felejtést várom.
Egy szerelmes Borult elméje
Én mondtam ki, hogy legyen vége,
Mert szemed tőlem ezt kérte.
De te voltál az ki feladtad.
Te voltál a gyenge akarat!
Küzdöttem a jövőnkért
S minden hiába, minden könyörgés.
Te már akkor rég túl léptél rajtam.
Te voltál a gyenge akarat!
Soha nem volt akkora a szerelmed,
Amekkorát én éreztem te melletted.
Hazug vagy, pedig én hittem benned!
Te voltál a gyenge akarat!
Pusztíts el teljesen szívedben,
Ölj meg gyönyörű szemeddel!
Mert én vérrel írom fel nevedet.
Te voltál a gyenge akarat!
Ne gondolj rám, hisz nem szerettél.
Ha mégis, úgy gondolj rám mint egy rossz betegség.
Oh te csoda szép angyal.
Te voltál a gyenge akarat!
Most is szeretlek, pedig gyűlöllek,
Kitépnélek szívemből és eltipornálak!
De nem tudlak eldobni te drága.
Te voltál a gyenge akarat!
Arcod nem tudom elfelejteni,
Érzéseimet nem tudom oly mélyre temetni
Amennyire én azt szeretném.
Te voltál a gyenge akarat!
Hisz te voltál az életem,
Te voltál a testemben áradó vérem.
Több voltál te mint egy egyszerű szerelem!
Te voltál a gyenge akarat!
Élni fogsz szívemben, mint fájdalom.
Odi et Amo! Szívemben ott a karó.
Látom arcod s még sem te vagy.
Te voltál a gyenge akarat!
-Szavak ömlesztése, borult a szép elme.
Miért nem vagy itt velem?-
Közel a sötétség, közel az örvény.
Te voltál a gyenge akarat!
Azt hittem feleségem leszel,
De te inkább ledaráltad szívemet.
S eldobtál a távolba engemet.
Te voltál a gyenge akarat!
Emlékezz!Éjszaka én voltam
ki hozzád rohant a holdban.
Érted mindenem oda adtam volna!
Te voltál a gyenge akarat!
Közel vagy de mégis távol, te kék ég,
Rózsát szednék neked megint.
De te megölnél újra édes ajkaddal.
Te voltál a gyenge akarat!
Pedig én elfogattalak olyannak amilyen vagy,
Én óvtalak és védtelek ha kellet,
Rám számíthattál én ott voltam mindig veled!
Te voltál a gyenge akarat!
Ha bársonyos kezedet nyújtanád felém
Nem született volna e borult költemény.
Hallom ékes hangod mi szívembe markol.
Te voltál a gyenge akarat!
Érzem selymes érintésed kedvességét
s látom mindezek érzéseknek hentesét.
Kérded ki ő, hát néz szemembe és ott meglátod álomszép önmagadat.
Te voltál a gyenge akarat!
Csak remélni tudom szívedet,
Hogy egyszer megint hozzám érinted.
S szívemről lehullik a halálos daganat.
Te voltál a gyenge akarat!
Lelkemben érzem az érzelmek vereségét,
Bájos szerelmednek elenyészését.
Örökké szeretni foglak kék rózsák angyala!
Te voltál a gyenge akarat.
Örvendj a balgán
Látom tested,
én az ember.
Látom szemed,
én az ember.
Érzem szíved,
én a beteg.
Érzem lelked,
Én a beteg.
Hallom hangod,
én a halott.
Érzem kacsód,
én a halott.
Elhívott istenem,
Rózsa lett szíveden.
Elrothad testem,
S megszépül életed.
Meghalnék
-Mit jelent neked az élet
ha nincs kiért élned?-
Gyámoltalan gyenge lélek,
mely csendnek csókjára ébred.
Lassan homályba vész az emlék,
megfakul a gyönyörű festmény.
Nem látom már szemed fényét s
nem érzem szíved kis lényét.
S mégis mily ironikus az élet,
a világban bár merre is nézek,
s csókot bár kitől is kérek
Érted újra és újra meghalok végleg.
Vértől üresen csordogáló erek,
Sáska had legel lelkemen .
Messze eldereng az elme,
S szól az ember gyermeke.
-Virágnak ábrándos illata
Életemnek egy szent pillanata.
Újra és újra veled álmodom
Szívemet a pengének kitárom.-
Utolsó mondat
Teltek a napok múltak a hetek
egyre több hónap volt a hátam mögött.
Villámmal tarkított felhők kísértek fejem fölött,
Legjobb társam a rémület volt.
Hosszú utat tettem meg így én nélküled.
S most megragadva e pillanatot
Kérek tőled teljes szívből bocsánatot,
Hogy viselkedésemmel és leveleimmel
Mélyen tiportam őszinte, tiszta lelkedbe.
Örökké emlékezni fogok utolsó mondatodra,
Mely fel cseng bennem minden nap.
Reszkető, fájó, szelíd hangoddal.
„Most mit csináljak, most mit csináljak?”
A fájdalom testemet szigonyként földre teperte
S én csak annyit válaszoltam neked:
„Menj, így lesz a legjobb, kérlek menj .”
És szemednek ragyogó fénye többé már nem égett.
De tudnod kell én akkor is szerettelek
Ezért születtek ama borzalmas költemények.
S hogy újra érzem vastag ajkadnak csókját
Lelkemen az tisztító tűzként fut át.
Én pici Flórám....
Végre újra rád találtam, de hát ilyen az élet,
Most újra menned kell, hisz hív az élet.
S én csak annyit mondhatok:
„Menj, így lesz a legjobb, kérlek menj ….”
Dobbanás
Szerte foszlott minden álmom
ha meghalok mit se bánom
őt elfeledni én sosem tudom
minden perc mit nélküle töltök fájó átok
Dobban egyet a szív
S reményt nem talál
Dobba kettőt a szív
S majd megáll
Testemen viselem a fájdalom jelét
hogy már nem foghatom két kezét
szívem mely őt szeretni született
már nem több mint egy száműzött szörnyeteg
Dobban egyet a szív
S reményt nem talál
Dobba kettőt a szív
S majd megáll
Sorsomnak fénye vele együtt kialudt
minden mi volt érzésem már csak hamu
melyet a lágy szellő is könnyedén kap fel
s játszik vele mint egy ártatlan gyermek.
Dobban egyet a szív
S reményt nem talál
Dobba kettőt a szív
S majd megáll
Nevedet szívembe vésted
ahogy marhának nyomják húsába bélyegét
mindenki tudni fogja hogy én a tiéd voltam
de eme jelet én vállalom boldogan.
Dobban egyet a szív
S reményt nem talál
Dobba kettőt a szív
S majd megáll
Rengetek fájdalom, csókkal
Teli ellentmondásokkal, öleléssel
Bújok hozzád Flórám
S ahogy e pillanatnak vége
Úgy dobban egyet a szív
S reményt nem talál
Dobba kettőt a szív
S az, megáll
Flórám 20-lett.
Az én Flórám voltál
A Mindenség istennője
Kék óceánok mámorító sellője,
Kék egeknek ékesen kékellő felhője,
Kék hegyek legkékebb hegytetője
S kék mezők virágainak legillatosabb kék rózsája.
Az én életem egyetlen hercegnője; te vagy Flórám.
Mert eme kékségben te ragyogsz legkékebben
S ezen szavakkal kékellő versem lezárom.
Most már csak a találkozást várom
A Mindenség istennője voltál
Voltál kék óceánok mámorító sellője,
Voltál kék egeknek ékesen kékellő felhője,
Voltál kék hegyek legkékebb hegytetője
S voltál kék mezők virágainak legillatosabb kék rózsája.
Az én életem egyetlen hercegnője; te voltál Flórám.
Mert eme kékségben te ragyogtál legkékebben.
Így magad ne hasonlítsad máshoz,
Más lány szívemhez oly közel soha nem állott.
Mert csak te tudtál adni oly felejthetetlen mámort.
S ezen szavakkal kékellő versem lezárom.
Most már csak a felejtést várom.
Vámpír
Átváltozás
Mindig utánad vágytam s most végre megtaláltalak,
fekete hajad válladra omlik édes nyakad onnan kibújik,
fehér bőrödön a hold fénye játszik.
Szívünk csak egymásra vágyik,
lassan fonódik össze testünk,
érzem ahogy megremegsz legbelül.
Bíz bennem kérlek te vagy nekem egyedül .
Ajkunk egymáshoz simul
majd füledbe súgom: -Szeretlek, ma te és én egyé válunk.
Izmaid megfeszülnek ahogy fogaim húsodba merülnek,
drága könnycsepp hagyja el szemedet.
Te kérted ezt akartad. Szolnál de erőd már oly kevés.
Véreddel itatod át az örök létre szóló csókom,
melynek ajkadnál is édesebb íze. Elernyed lábad s tested
a földre hullna de ne aggódj hisz én foglak.
Utoljára érzed forró véred ereidben.
Ahogy nyakadon le csordul át a kezeden egészen le az ujjadon,
ekkor, életed lepereg s véred a földre hull.
Kérlek pihenj.......most már vége..............örökké egymáséi vagyunk
….........pihenj csak én itt leszek.......s vigyázok reád.......szeretlek...
A második esély
Megbocsájtás
A szerelemben nem ismerek határt.
Én megvívtam már sok csatát.
A szeretet nőért mindent megtettem,
de egy férfi mégis elszerette,-Becstelen!-
Én a férfit ebből kifolyólag nem kedveltem.
A házában egy felindult alkalommal felkerestem
s durva szavakat fejéhez vertem -ő sem kertelt-
Dúlva, fúlva haraggal telve, tőle én elmentem.
Kávéházba meginvitálva másnap kedvesem,foglaltunk ott helyet.
S fel tevén neki a kérdést: Miért kell ez neked?
Ő helyes választ nem adott erre,
de mint jó szakács a levest ő a szavakat úgy keverte.
A témáról gondolatomat majdnem elterelte,
De én a szép fonalaknak nem engedtem .
Olyan voltam mint lakatlan szigeten rekedt ember.
A tea kihűlt az idő meg csak perget.
Az élet engem jól elvert -szívem búsan kesergett-
De én eme nőt ki ült velem szembe úgy szerettem,
mint madár a nap sütötte egeket,
ezért félre lépését én elengedtem
s ,hogy hozzám vissza jöjjön megengedtem.
Ám hosszú volt az út míg újra bizalom jött szívemre
s keblemre öleltem.
-Szeretlek kedvesem-
a szerelem szép és sok mindenre képes...nem minden ember érdemli meg a második esélyt de vannak akik sokat tanulnak belőle.....
Én elmondom kivagyok majd amikor megismersz rájössz, hogy nem hazudtam, ennél fogva szeretni fogsz engemet. Másokban pedig csalódni fogsz mert ők maszkot viselnek, mindig vissza térsz majd hozzám....
Magyarország
Haza szeretet
Magyarok meghallgassatok!!
országunk veszélyben a hatalom mások kezében
Irányítanak bennünket
Szemünkbe hamis fényt világítanak
Füleinkbe hamis szavakat ejtenek
S bennem ezek haragot keltenek.
Ám nem rombolok tornyokat s nem vágok el torkokat.
Hisz változni nem fog semmi máshogy kell tenni.
Ha békét akarsz békével menj.
Nézd Buddhát ki nem volt egy vulkán s mégis békét hozott.
Nézd M.Gandith ki a békétől nem tágított s békét hozott.
Szeresd a hazád és ne rongáld védő várad a béke nevében.
Nem ő ártott, nem az anya föld vert fejedhez kőt.
Nem ő súgta füledbe a hamis szavakat nem ő , nem
….....................ő SZERET............................
Magyarság 2
Magyar vagyok
s Magyarországon lakom
a Magyar nemzettel tartok
s csak a Magyar Himnuszt hallom
Magyar istent vallok
s a Magyar zászlót magasba tartom.
Csak annyit még ,hogy szétlehet verni az országot ripigyára de jobb nem lesz tőle, eddig sem lett jobb, egyszer majd rájöttök.....