Cinderella blogja

A lány halála csak a kezdet. Megtanultál szeretni, és megtanultad a veszteség fájdalmát. De ez még csak az út kezdete. Meg kell tanulnod együttélni a fájdalommal, meg kell tanulnod csendben sírni, meg kell tanulnod felejteni. És mikor már azt hinnéd elfelejtetted, meg kell tanulnod hangosan sírni, mikor rájössz, úgyanúgy él benned az első találkozásotok, mintha csak tegnap lett volna. És mikor lepergett az utolsó könycsepped is... meg kell tanulnod mosolyogni. Abban a percben fogsz majd te is eltávozni, mert hidd el nekem: akkor éltél teljes életet, ha mosollyal az arcodon halsz meg.

Nem ismerhetsz engem
De tetszik ahogy táncolok
Hogyan tekereg a gerincem
És ahogy a cigarettát
A számhoz emelem
Én nem tudom milyen a szerelem
De tudom milyennek kéne lennie
Hát gyere velem
Érintsd meg a kezem
És nem kell más
Sosem kell majd más

Egy ideje tompábbak a hangok
És édesebbek az illatok
Lépj közelebb
Veled maradok
Amíg az utcák üresek
Én veled maradok
Csak veled táncolok
Én nem tudom milyen a szerelem
De tudom milyennek kéne lennie
És ez az illúzió
Magával ránt
Mélyen, magával ránt

Hát maradj velem
Én veled maradok
Egész éjjel táncolok
Semmit se bánok
Csókolj meg, ölelj át
Ez az illúzió, ami magával ránt
Egy levegőt lélegzünk
Összefonódik a tenyerünk
Meghasad a sötétség
Fekete lánngal ég
Parázsló érzelem
Én nem tudom milyen a szerelem
De tudom milyennek kéne lennie

Hajnalban felkeltem, vécére indultam, így volt...
Az előszobában kábultan hevert egy lány.
Néztem, hogy ruhája véres, vagy csak vörös pezsgő -
"Életem, látom, te véletlen itt maradtál."

Alányúltam, de most tényleg nem gondoltam rosszra,
karomba vettem s a díványra fektettem őt.
Ő azt álmodta, hogy jó lenne, ha valaki hozna
még egy kis vért vagy egy pohárka vörös pezsgőt...

Nekem mindegy, csak a színe legyen vörös,
mint a hajnal alja, vörös,
legyen mindegy, legyen vörös!...
Nekem mindegy, csak a színe legyen vörös,
mint a hajnal alja, vörös,
legyen mindegy, legyen vörös...

Hát fogtam magam és kibattyogtam a szemközti éjjelnappali közértbe,
a polcról levettem egy üveg francia pezsgőt,
aztán visszasétáltam, és látom ám, hogy a lány a szoba közepén táncol egy késsel...
és én pezsgővel kínáltam őt, mire ő:

Nekem mindegy, csak a színe legyen vörös,
mint a hajnal alja, vörös,
legyen mindegy, legyen vörös!...
Nekem mindegy, csak a színe legyen vörös,
mint a hajnal alja, vörös,
legyen mindegy, legyen vörös...

Felrobban a Nap, a Hold, fejünk felett meghasad az ég...
Hányszor mondjam neked, bébi, hé, hé, legyen már elég!
Aranycsőrű héják köröznek, ez már a vég...

Nekem mindegy, csak a színe legyen vörös,
mint a hajnal alja, vörös,
legyen mindegy, legyen vörös!...
Nekem mindegy, csak a színe legyen vörös,
mint a hajnal alja, vörös,
legyen mindegy, legyen vörös...


Quimby - Legyen Vörös

- Hé, Szindi, te hová szeretnél utazni?
- Angliába! - vágtam rá azonnal.
- Angliába... - töprengett el Csillag - Minek? Ott csak esik az eső, meg teáznak. Azt itt is lehet.

Az volt a zacskóra írva: finom
Vállat vontam és megettem
De a papír szörnyű ízű
Ígyhát más mókát kerestem
Ajándékot vásároltam
A halott embereknek
Kék csomagolásban
Bár a föld alatt úgysem látják
Meglepetés lesz
Micsoda meglepetés lesz
Ha egy nap majd azt csinálhatok amit akarok
Egy ajándék magamnak...
Autóbalesetben meghalt
Rákban meghalt
Szívelégtelenségben meghalt
És a gólyák még mindig Afrikában telelnek
Anyám azt mondta
mutasd meg nekik, ki vagy
De engem nem érdekel
Nincs hozzá kedvem
Apám azt mondta
kezdj valamit az életeddel
De én csak mosolygok
Nincs hozzá kedvem
Mamám azt mondta
dolgozz egyre keményebben
Miért? Nem éri meg!
Nincs hozzá kedvem
És nem is lesz soha!
Nincs már maradásom tovább
Végeztem ezzel a szürke várossal
Nincs mitől tartanom ezen a Föld nevű bolygón
Velem vannak a csillagok,
a fák, a fények, a hajnalok
és a mobiltelefonom.
Hátrafordulok, és rád nézek
Majd a kezedre, ami még mindig
szorosan a karomra fonódik
Nos? Jössz vagy maradsz?
Nem bánom ha elengedsz
Én úgyis megyek tovább, hiszen
Attól, hogy fáradt vagyok, még nem állhatok meg
Attól, hogy hangosan nevetek, még sírhatok halkan
Attól, hogy hazudtam, még igazzá válhat, s
Attól, hogy nincs glóriám, még lehetek szent