Chow blogja

jaj de rég voltam itt ...

sebaj, most újrakezdjük.

Nem elfeledve természetesen, hogy a Sakál napja egy hibátlan film.

basszus azért most már kezd idegesítő lenni, hogy mennyi ideje vizsgálgatják a verset.

Nyugodtan lehet közölni, nem rejtettem el benne anthraxmintákat. 

Ma se fog történni semmi, gondoltam.

Persze nem történhet mindennap olyan, hogy bejön egy nő a szobámba, az asztalra dob egy vastag borítékot és közli, a boríték 100.000 forint előleget tartalmaz és kapok még egyszer ugyanennyit ha elvállalok egy megbízást.

-          Miről lenne szó? – kérdeztem.

-          Elveszett valaki, aki nagyon fontos a számomra és meg kellene találnia – válaszolta.

Nem sokáig gondolkodtam 200.000 ft az elég jó pénz egy melóért és épp pénzszűkében voltam.

-          Ki az illető? – kérdeztem, közben papírt meg tollat bányásztam elő a fiókból.

-          Isten.

Megállt a toll a kezemben.

-          Kicsodát?

-          Jól hallota. Istent.

-          Aha – bólintottam. – és hogy találjam meg? Hisz még arra sincs bizonyíték, hogy létezik.

-          Nekem van – mondta, majd előhúzott egy borítékot és átnyújtotta.

Kinyitottam. Egy fénykép hullott ki belőle, a képen egy rongyokba öltözött férfi volt, ahogy átkel az úttesten.

-          Ez ki?

-          Ő az, akit meg kell találnia. Isten.

Elgondolkodva néztem az arcába. Egyáltalán nem látszott őrültnek. Viszont azt láttam, hogy fontos neki a képen látható férfi, akár csöves, akár valami felsőbbrendű entitás álruhában.

Nekem meg a pénze volt fontos. Így zsebrevágtam a képet, a pénzzel teli borítékot pedig elzártam a fiókomba.

-          Megpróbálom –mondtam neki, majd hozáfűztem a legnagyobb közhelyet, amit ilyen helyzetekben lehet – de nem ígérhetek semmit.

-          Rendben – válaszolt és a kezembe nyomott egy névjegykártyát. – ha bármit talál, ezen a számon hívjon – majd hirtelen felpattant a székéből és mire felocsúdtam, már ki is libbent az ajtón.

Így kezdődött.

miért??

lassan halad ez a verselfogadó-rendszer.

szinte látom, hogy gördülnek a versek egy hatalmas futószalagon, ahol minden egyes darabot alaposan megvizsgálnak, majd jön a műszakváltás, új emberek érkeznek kék overallban és este fél kilencig ők vizsgálgatják az írásokat.

 Ami jó, azzzal kosárba.