Cauchy blogja

Ezt az egy verset meghagytam, ebben a leggyengédebb pillanatban állt meg először az idő, és itt kellene állnia még most is... De nem így lett és most már nem számít..

Szemed

Ó mily' gyönyörű szép szemed
Ha rám tekintesz, ámulok
Ha nevetsz, én is nevetek

Belenéztem rég, s újra, még mindig oly' gyönyörű volt
Csak tűnődtem
Tán egy zöld óceán, vagy a mélykék égbolt?

Szép volt
Ilyet még senki sem látott
Beragyogta nekem e rút földi világot