Betekintés a látszat mögé

2011. január 2. 13:34

2011. január

Hogy úgy élhess, ahogy akartál, észben kell tartanod, hogy nincs ember, aki önzetlenül tesz feléd bármilyen lépést. Bár minden második ember ezt vallja, "Nem szabad bízni senkiben", töredékük sem képes felfogni a valódi mondanivalóját. Az emberi élet hozzátartozója az érzelmi világ, a biztonságérzet (barátok s szerelem), de ezek lényegtelen, gyengeségre utaló dolgok. Egy élet sem elegendő megtanulni azt, hogy csak magadra számíthatsz. Mikor kitárod a gondjaid egy másik embernek, gyengébbé válsz mint azelőtt. Senki nem fogja látni a részleteit, így helytálló tanácsot sem tud adni, csak lesz még egy ember, aki előtt kiszolgáltatottá válsz. Az én meglátásom szerint a probléma s a kételyek teljes megszünéséhez egyedül magadra szabad hagyatkoznod. Kevesen képesek elvonatkoztatni, külső szemmel is felmérni egy helyzetet. Állj ki a saját meglátásodért, ne hallgass másokra, mert ezek azok, amik észrevétlenül teszik tönkre az életed. Ne akarj több lenni, mint ami vagy, "Ismerd meg önmagad", mert minél tovább húzod annak mutatni magad, aki nem te vagy, annál kevesebb az esélyed a valahai elégedett életre.

Azt hiszem ezek 90%-os kiégettségre utaló gondolatok, amit nagyon negatív jelzőként használnak; viszont mindössze 18 év alatt átélni mindezt a valaha megszerezhetett legnagyobb kulcs az életedhez.

2011. január 2. 13:32

2010. második félév

Csak akkor elviselhető az élet, ha értelmet adunk neki... Nem feltétlen kell mindent érteni... Néha hagyatkozni kell a megérzésekre és elrugaszkodni a talajtól, hogy ne váljon monotonná az élet.
Mindenkinek más számít valóságnak, és ha ezzel képes vagy mit kezdeni... Soha nem leszel felelős a történtekért.

2011. január 2. 13:30

2010. első félév

Van egy átlag felfogás - Beilleszkedni a túlnyomó többségbe /…menekülni/ - mivel az egyszerű ember végig sem méri az adott szubkultúra ’követeléseit’, számára az a biztos, ami a többségnek. A társadalom ezen része csak ilyen emberből áll – Mindenki támaszkodni próbál  valamire. Ki a vallásra, ki a megírt sorsra, ki egy másik emberre. Ők, akik többrészt mindig hatalmasat csalódnak. Minél tovább menekül a problémái elől, annál nehezebben oldja meg. Ugyanis az idő nem csak a probléma súlyát fokozhatja, de a kellő önbizalmat is folyamatosan rombolja...