Bugatti350 blogja
VersÁlmom volt
Felejtsd el, a gyilkoló, gonosz háborut
Ott várna halálod, ám nincsen vissza
út
A fák ágairól hullnak a levelek.
Szülőket hagynak el a vásott
gyerekek.
A levelek színesek, néha még
zöldek is
S úgy, mint a gyermekek, talán
szépek is.
Ez a fa, egy családnak fája
A föld felett, égig ér
Törzse és ága, a földön véget ért.
Görbe gyökerei, pókhálós szállal,
Föld alá került, sok minden hibával
Ott emlékszik arra, hogy egyszer
volt párja.
De neki is volt egykor, szépséges
családja.
A bennük égő tűzzel, senkire sem
várva
Eggyé váltak ott, hol minden ajtó
zárva.
Lassan el is égtek.
Ám, de nem ez a lényeg!
Új életet adnak és meleget fényt, erőt,
szebb jövőt
Mosolygóbb fiatalt, tiszta levegőt és
nem látomást, vagy fantom szeretőt.
Tiszta vízű folyót és gazdag tenger vizét
Hirdesd az új igét.
Szóljon hangosan éneked hallják is meg
Vének, siketek!
Az erő, legyen mindig veletek.
Lássatok csodát!
Épüljön új Világ!
Egy csepp hajnaltájt
Szökken a hajnal mák szerű köddel
Így oson reggel a félhomály
Bokrok levelén harmatcsepp pilled
Motoszkál itt ott a fénysugár
Virágok szirmán vagy letört lapuban
Mereng a csepp míg párolog
Talán árvaként esett le kapunkban
Csillogása itt nem unott dolog
Megkésett álma hogy egyszer szép legyen
A lámpa fényében hemperegne vígan
S gyenge széllel suhanna csendesen
Csak kedve nincs hisz levél se moccan
Csendesen kúszik a szép szürkületben
Hullámzó fodrokon néha megszorul
Várják fénysugarak a hajnali ködben
Elindul újra amíg be nem borul
Születés
Hasadon, hason
Hosszasan hasadt,
érte is a szíved.
Hűséged hatalmas,
védelmed, erős.
Hiteddel a házad,
biztonságos, erőd.
Így verselünk
Az akácos út mögött, mindig összebújunk
Pezsgős illatukkal a magasba emelnek
Lassan simulnék kedvenc soraidhoz
Melyek a lényeggel hamarán becéznek
Költőin leírod hogy mások lekezelnek
Nos, a lényeg nem ez, hanem a kihívás
Gondossággal együtt, pici hiba éled
Így, talán megértik, mi bennünk a más
Sokunknak igaz, ám nagyon új, költészet
Véleményed tapintatos, igazi alázat
Borzol az irigység, de lám, a jó szó, nem fáj
A viszontválasz is kedves magyarázat
Van benne segítség, és valami ős báj
Talán egy névtelen verseit olvasva
Katarzisba fúl a pesti - esti élmény
Felcsigázva juttathat a jó verse magasba
Ezernyi képpel hamis szenvedésért...
Felhőtlenül
Felhő suhant s láttam én is
Felnéztem a szárnyalásra
Rád mutattam ilyen szép is
Eső csepp a napsugárral
A színkavalkád ott tündökölt
Szemem gúvadt nagy titokban
Szikrázó szép szivárvány közt
Láttam amint szíved dobban
Érezted ? - kérdeztem félőn
Igen,éreztem! - ott, a zöld mezőben-
Csak ketten maradtunk itt a jó időben
A szivárvány, belefakult később
Öleltük egymást egyre szorosabban
A mennydörgés sem választott el tőled
Amíg figyeltünk, a kék felhőkre jobban
Fények vonultak nagy hegyek felett