Bubba blogja

Oly nagyon kívánom tested közellétét,
Marcangoló ajkaid rózsás érintését,
Szemeid fényének tündöklő ragyogását,
Kezeid puha, bársonyos simulását!

Gyönyörű nap volt az, melyen megláttalak,
Lángoló szívemmel magamnak akartalak.
Éreztem a körülötted lévő vonzerőt,
S a csodát láttam benned, nem egy szeretőt.

Azt gondoltam, bárcsak a tiéd lehetnék,
Hogy szépséged élvezzem, mindent megtennék.
Ékes domborulatod vadul testembe mart,
Lelkemből édes szerelmi italt kavart.

Rájöttem, valóm nélküled egy senki,
Mert szépséged utol, még a nap sem éri.
Ha csak lehunyom a szemeim, hiányzol,
Félek, ha felnyitom, már nem állsz ott.

Fura érzés ragadta el szívemet,
Kerestem, de nem találtam helyemet.
Gyémántként csillogó ajkaid hozzám szóltak,
S kitörő szavaid, vadul, lüktetőek voltak.

Létem folyamán, hozzád méltót nem tettem,
Kis hajómmal végtelen tengeren eveztem.
Sok év eltelte után végre megjelentél,
Gyönyörrel telt pompás szigetre vezettél.

Hajad színaranyként lebegett felettem,
Így éneddel, hatalmas gazdagságot nyertem.
Eddigi rút életem boldoggá lett veled,
Mert ott voltál Te nekem, Én pedig neked!

Csillagos álomnak tűnt, miként megismertelek,
Imádkoztam, hogy álmomból fel, ne ébresszenek.
A pillanat, melyet nem vártam, mégis eljött,
S hitetlenségemre ott álltam az álmom előtt.
Szépnek láttam az életet és gyönyörűnek,
S hogy miért? Mert megismertelek!

Nem mindig az a jó, mit annak hiszünk,
Hiszen egy összetekert kötél az életünk,
És mikor éppen kibogózni akarjuk,
A legnagyobbat akkor csomózzuk.