Borivoje blogja

Van egy szép tó az ágy alatt
Mert a tea rajtam sajnos áthaladt
S mivel nem találtam a kacsámat ott
Most a nővérkétől kérhetek bocsánatot

Tudod én rég' nem ittam tejet
Most is inkább sört kéne tea helyett
Ki tudja mennyi van még hátra
Lehet,hogy nem túl sok,de hátha

Van egy szép tó az ágy alatt
A sör egy időre csupán vágy maradt
Valter-gyerek kérjél bocsánatot
S próbáld eltüntetni a tócsákat ott

(Bocsánat!)

Ígérted,nemsokára újra együtt leszünk majd a törzshelyen
Hiszen még annyi válasszal tartozol
De a remélt jövő helyett itt a fájdalmas jelen
S nagy nevetéseink helyén most súlyos csend honol

Mint a legtöbb nagy tudósa a léleknek
A szemüveget Te is szakállal hordtad
Utolsó dallama is elszáll a búcsúzó éneknek
A legkitartóbb gyertya is viaszcsonkká olvad

De én tudom,hogy tovább figyelsz fentről,bölcsen
Az igazi barát azzal is segít,ha csendesen hallgat
Engedd meg hát,hogy poharadat újra teletöltsem
S koccintva kívánjak örök nyugodalmat!

(Lacabo emlékére)

Itt vagyok megint,hű kórházi ágyam
Hozzád szól e rövid szerelmi óda
Ismét átölel simogatón,lágyan
Karjaidként a két kék elektróda

Kiterítve fekszem rajtad,mint
Keleti kényúr,vagy lusta szerető
A  masszázsgép buján rám kacsint
Pittyegése alig észrevehető

Halk nyikorgásod szerelmi ének 
Vagy lehet épp gyászinduló-,s mégis
Szerenád a kedves,szőke nővérkének
Kedv,remények,Mírák-iontophorézis

Láttam egy családot,meg kéne kérdezni
Mi a titok,hogyan csináljátok
Ti át tudjátok igazán érezni
Rajtatok nem fog az idegenség-átok?

Én is megpróbáltam újra,-s most sem sikerült
Isten tudja,miért erőltetem
A fájdalom,mellyel anyám e világra szült
Halála után is itt maradt velem

S most ez a kín ösztöneimmel kézen fogva jár
Együtt vezetik lábam a szülői házig
Elhitetik velem,hogy apám most is hazavár
de lehet,hogy a lelkem csak szenvedni vágyik?

Tegnap verőfényes nap volt,-ma az eső zuhog
Vagy csak anyám hullajtja rám könnyzáporát
Látja,hogy magamnak örömet hazudok
S verseket olvasok hosszú órákon át

Százhuszonhét kedvenc,egy csokorba kötve
Földig rombolt hitemnek ebből épül otthon
Egy menedék,mely megvéd majd örökre
S mint hívő a Bibliát,-a szívem belsejében hordom

Kérlek,adj lelkemnek békés ürességet
Mozaikkockákból hogy építsem váram
Az Ő dalai,Barátok,s költészet
S nem lesz a világon boldogabb nálam!

    "Gyere,gyere velem,tavasz jár már
      Gyöngyvirág lesz majd a párnám..."

      (Rúzsa Magdi/Boban Markovič:Ederlezi/Djurdevdan)

Áll a Valter hosszú,méla lesben
A találkozó résztvevőit várja
Egy szeles parkolóban,a hotellel szemben
Szívét,lelkét,karját feléjük kitárja

Érkeznek is a vendégek,bár nem tömött sorban
De mosolygó arccal,s csillogó szemmel
Később kiderül,hogy ez így is jól van
A jó hangulathoz oly'nagy tömeg nem kell

Három óra után kezdődik a program
Valter köszöntőt mond,s jönnek a színészek
Zavarban a szerzők-már aki épp ott van
A Szieszta most egy kis irodalmi fészek

Négy óra tájt aztán a bátrak is színpadra állnak
Vagy éppenséggel ülnek,mint Budai Zolka
A levegőben a legszebb vallomások szállnak
Mintha az egész világ kicsit szebb is volna

Hat órakor aztán terít'nek az ízes vacsorára
Harcsát,pörköltet,csirkét kínál a svédasztal
A létszámhiány miatt feljebb ment az ára
A szervező romokban-a sok Barát vígasztal

Hét órakor aztán felcsendül a dallam
Retró muzsika tölti meg a légtért
A poétákból előtör a Fred Astaire-i hajlam
Nem kell szomszédolni az igazán jókedvért

Tizenegy körül sajnos véget ér a buli
Mert a technikát még máshová is várják
de néhány költő nem bír még aludni
Ők inkább a veszprémi éjszakát járják

Teltház van sajnos a kies Grand Canyonban
S szintén tömve a zajos Eszpresszó
Így a kis csapat felméri azt nyomban,
Hogy itt csak egy szolíd ivászatról lesz szó

Hajnalodik,mire végül nyugovóra térnek
A többség vetett ágyban,de akad ki fotelban
Reggel aztán páran cipőt keresgélnek
Szóval mondhatjuk,hogy mindenki jól elvan

Egy közös reggeli a késő délelőttön
itt sem fogy ki persze a poénok tára
Holdsugiéknak,sajnos indulni kell rögtön
De négyünknek még jut idő sétára

Felballagunk hát a veszprémi Várba
Kihaltak az utcák,csak a léptünk koppan
Elénk tárul fentről szép panoráma
Esküszöm,ebéd még sosem estt jobban

Négy óra tájt aztán muszáj útra kelni
Messze a főváros,s még messzebb Nyíregyháza
Hogy tud az idő ilyen gyorsan telni
Búcsúölelések,puszik,-a szeretet láza

Valter is elindul,hogy hazatérjen Pétre
A szíve nehéz,de a lelke könnyebb
S csak a buszon veszi végül észre
Hogy arcáról gördülnek a boldog örömkönnyek