Borivoje blogja

Tegnap éjjel,-elvégre mikor láthat az ember értelmes műsort a televízióban?-láttam,hallottam egy beszélgetést egyik kedvenc színésznőmmel,Ónódi Eszterrel.
Szóba került sok téma,a műsorvezető igyekezett a bulvár irányába terelni a beszélgetés menetét,de a művésznő nagyon okosan "kerülte a csapdákat".
Ez szemmel láthatóan nagyon zavarta a riportert,hiszen, egyrészt nyilván azért fizették,hogy próbáljon minél több szaftos,pikáns magánéleti titkot kicsikarni Eszterből,másrészt-s ezt be is vallotta!-nem rendelkezik kellő tárgyi tudással se Ónódi művésznő,sem a  szinházi világ más személyei,témái tekintetében...(Felvetődik a kérdés:akkor miért ő vezeti e műsort?Ja,persze:ez az ő show-ja!...)
Végül-talán elkeseredett dühében-a következőt találja mondani:
-A színház a mai világban már túl lassú(!)és egyébként is  egyetlen dolga,hogy kikapcsoljon!!!
Úgy,mint én ekkor a készüléket...De az utolsó pillanatban még láttam a művésznő csodálkozó,döbbent tekintetét,s arcára fagyott mosolyát...
Ennek kapcsán jutott eszembe az a számtalan csodálatos este,melyeken ott ültem a nézőtéren,felhőtlenül kacagtam azon,a hogy a miniszter félrelép,könnyeztem,mikor Balu haldoklott,levegő után kapkodtam,amikor Algernon kiszökött a dobozból,emlékeztem szeretteimre,mert"Várnak ránk az örökre szépek"hallgattam,hogy miről "mesél az erdő,
jártam a 60-as években,a "Ki mit tud"-on, a kubai VIT-en,és utána egy pohár vörösbor mellett barátaimmal hosszú beszélgetésekbe merülve megvitattuk,milyen is ez a világ,
"az egyetlen,mely rendelkezésünkre áll".S mindezt egyetlen évadban!
Sokan vitáznak,vajon mi a színház küldetése-feladata?-ma,a XXI.században?Szórakoztatni,vagy szembesíteni?Ez akár egy fórumtéma is lehetne!
Én nem tudom...De azt érzem,a színház olyan,mint az élet...vagy fordítva...(!)...(?)...Netán maga az élet?... 

Kedves Barátaim!      

Úgy gondoltam,írok egy rövid(?),és természetesen szubjektív élménybeszámolót a "Poet-évköny 2009"tegnapi bemutatójáról.
Mivel én első alkalommal vettem részt hasonlón,és a közösség tagjainak nagyrészével is először találkozhattam személyesen,nem kis várakozással érkeztem a helyszínre.A "Közlöny Könyvesház" egy viszonylag kicsi,de elegáns, a jellegéhez illően kultúrált hely,méltó otthont adott a bemutatónak.
Miután sikeresen megbírkóztunk a helyszűkével-nevezzük ezt a vártnál nagyobb érdeklődésnek-egy igazán színvonalas műsor részesei lehettünk,melynek keretében néhány,a kötetből kiválasztott verset hallhattunk Bocsi Beáta és Szecsődi Péter értő és érző előadásában,majd zárásként meghallgattuk Beri Róbert "Apokalipszis" című gitárművét,a szerzőtől.Köszönet  és gratuláció az élményért minden szerzőnek,közreműködőnek,s mindenkinek,kit e hála megillet.
Miután a kötetek személyes átvételével lezárult a program hivatalos része,a társaság egy része átvonult a közeli "Bástya" étterembe,ahol finom étkek és italok mellett egy-megítélésem szerint -rendkívül jó hangulatú est vette kezdetét,ahol végképp megerősödött bennem azon meggyőződés ,miszerint a Poet egy remek hely,intelligens,művelt,közvetlen,jókedélyű,szeretnivaló emberek kultúrált közössége,ahová öröm tarozni!

KÖSZÖNÖM!