<?xml version="1.0" encoding="ISO-8859-2"?>
<rss version="2.0">
<channel>
<title>A film pereg tovabb</title>
<description>A film pereg tovabb RSS</description>
<link>http://blog.poet.hu/Borisz</link>
<item>
<title>Kedvesemnek  2010. Karácsony éjjelén  szolgálatban</title>
<description>&lt;p style="text-align: center" class="MsoNormal" align="center"&gt;&nbsp; &lt;br&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p style="text-align: center" class="MsoNormal" align="center"&gt;&lt;strong&gt;&lt;font face="verdana,geneva" size="3"&gt;Elcsendesedett a város,&lt;br&gt;S az utca mind kihalt,&lt;br&gt;Szívem mondta tam-ta-tam, míg&lt;br&gt;Írtam ez éji dalt. &lt;br&gt;&lt;/font&gt;&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p style="text-align: center" class="MsoNormal" align="center"&gt;&lt;strong&gt;&lt;font face="verdana,geneva" size="3"&gt;Ajándék, mit Néked hoztam,&lt;br&gt;Díszesen font szavak,&lt;br&gt;Melyek érted keltek létre,&lt;br&gt;S lelkemből egy darab. &lt;br&gt;&lt;/font&gt;&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p style="text-align: center" class="MsoNormal" align="center"&gt;&lt;strong&gt;&lt;font face="verdana,geneva" size="3"&gt;Rég volt, midőn vágyam égett,&lt;br&gt;Szeretni volna jó,&lt;br&gt;S két éve forr szenvedélyem,&lt;br&gt;A hozzád láncoló.&lt;/font&gt;&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;  &lt;p style="text-align: center" class="MsoNormal" align="center"&gt;&lt;strong&gt;&lt;font face="verdana,geneva" size="3"&gt;&nbsp;S most új vágyról zeng az ének,&lt;br&gt;Hogy örökké legyen,&lt;br&gt;Véled szeretném megélni,&lt;br&gt;Bármennyi ünnepem.&lt;/font&gt;&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;  </description>
<link>http://blog.poet.hu/Borisz/kedvesemnek--2010-karacsony-ejjelen--szolgalatban</link>
</item>
<item>
<title>Részlet egy őrült naplójából..</title>
<description>&lt;font face="verdana, geneva" size="2" class="Apple-style-span"&gt;Hull az elsárgult levél...&lt;br&gt;Hull a ...&lt;br&gt;Hulla!&lt;br&gt;Nem mondom meg nekik hol van,&lt;br&gt;erdőben vagy szürke tóban...&lt;br&gt;hahaha!&lt;br&gt;Jé! Olyan lett mint az ének.&lt;br&gt;Félek!&lt;br&gt;Nem hagyom, hogy elvegyétek!&lt;br&gt;Ő már az enyém!&lt;br&gt;Konok leszek és kemény!&lt;br&gt;Megágyaztam csupasz kőre,&lt;br&gt;olyan szép volt pőre bőre,&lt;br&gt;feje alatt levélpárna,&lt;br&gt;bugyoláltam zöld mohába...&lt;br&gt;Ó de szépet írtam!&lt;br&gt;Sírtam.&lt;br&gt;Sírtam mikor nem lélegzett,&lt;br&gt;öleltem a kicsiny testet...&lt;br&gt;Festett.&lt;br&gt;Rúzs, szemfesték,csábos mosoly,&lt;br&gt;komoly vonzerő,&lt;br&gt;lenge ing, a lány nyerő...&lt;br&gt;Biztos hogy akarta,&lt;br&gt;combját se takarta...&lt;/font&gt;&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;&lt;font size="2" class="Apple-style-span"&gt;Mégis sikított.&lt;/font&gt;&nbsp;&lt;br&gt;&lt;font size="2" class="Apple-style-span"&gt;Csak befogtam a száját&lt;br&gt;aztán lehullt a karja...&lt;br&gt;Lehullt.&lt;br&gt;Hull az elsárgult levél...&lt;br&gt;Levél.&lt;br&gt;Írok levelet magamnak.&lt;br&gt;Titkosat. Majd őrzöm a titkot&lt;br&gt;nekem szánt szavakban.&lt;br&gt;Kedves Én!&lt;br&gt;Csak így.&lt;br&gt;Ne tudják a nagyok,&lt;br&gt;hogy az Én én vagyok...&lt;/font&gt;&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;&nbsp;&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;&nbsp;&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;</description>
<link>http://blog.poet.hu/Borisz/reszlet-egy-orult-naplojabol</link>
</item>
<item>
<title>Emlékezem</title>
<description>&lt;p&gt;Emlékezem. Cikáz milliónyi kép,&lt;br&gt;Mívesen rajzolt, halovány,töredék,&lt;br&gt;Hiába a tova szárnyaló idő,&lt;br&gt;Kévékben fekszik mi nem feledhető.&lt;/p&gt;&lt;p&gt;Az első pillanat rettegést adott,&lt;br&gt;Mikor megragadott szörnyű vasmarok,&lt;br&gt;És vélem ezt az iszonyatot tette,&lt;br&gt;Fényre cibált az ismeretlenbe,&lt;br&gt;Hol csöppnyi tüdőm is másképpen tágult,&lt;br&gt;S nem értettem mindazt mi elém tárult.&lt;/p&gt;&lt;p&gt;Emlékszem mikor még lágy volt a fejem,&lt;br&gt;Naphosszat csüngtem édes anyatejen,&lt;br&gt;Magamba szívtam, s nyertem új világot,&lt;br&gt;Leltem hont, reményt, puha biztonságot.&lt;br&gt;Birtokom volt az ölelő védelem,&lt;br&gt;Tudom nem gyötört akkor a félelem.&lt;/p&gt;&lt;p&gt;Ébredő öntudat valóra ébredt,&lt;br&gt;S igazra festett minden idill képet.&lt;br&gt;Anyám hitte az nékem éppen elég,&lt;br&gt;Ha asztalon gőzölg a babfőzelék,&lt;br&gt;S nem hitt benne, hogy miközben jóllakom,&lt;br&gt;Belül szeretre éhezem, szomjazom.&lt;/p&gt;&lt;p&gt;Atyám nem tudta emberben van lélek,&lt;br&gt;Dörgedelmeitől még ma is félek:&lt;br&gt;&quot; - Gyermeknek kuss, az mindig legyen kezes,&lt;br&gt;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; vagy megismeré mi a jobb egyenes! &quot;&lt;br&gt;Jó hogy akkor nem volt divatban&nbsp; deres,&lt;br&gt;Ha már az apa büntetni köteles.&lt;/p&gt;&lt;p&gt;Emlékszem. Igen, jó atyám a drága,&lt;br&gt;Gyermeki szemem de mily sokszor látta,&lt;br&gt;Hogy korcsmából jövet bakancsos lába,&lt;br&gt;Miként illeszkedik anyám hasába,&lt;br&gt;S ha sikoly, sírás törte meg a csendet,&lt;br&gt;Mint arató, köztünk úgy vágott rendet.&lt;/p&gt;&lt;p&gt;Nem értette senki lázas éjeim,&lt;br&gt;Mikor nem nyugodtam lámpa fényein,&lt;br&gt;S ágyam köré gyűltek démonok, árnyak,&lt;br&gt;Kéjesen vihogva vad táncot jártak.&lt;br&gt;Hiába kértem sírva valakit, &lt;br&gt;Míg halálba öleltem a kismacit.&lt;/p&gt;&lt;p&gt;Morzsolódó idő a gyermek évek, &lt;br&gt;Mint illanó másai a lenge szélnek,&lt;br&gt;Hittem, hogy jobbat ád az eljövendő,&lt;br&gt;Az igaz fényes lesz, nem lepi kendő.&lt;br&gt;Első csókot, mint messiást úgy vártam,&lt;br&gt;S meglátogatott hamis álarcában.&lt;/p&gt;&lt;p&gt;Felém nyúló kezet még sokszor láttam,&lt;br&gt;Mohón fogadtam, én ölelést vágytam,&lt;br&gt;Hittem, hogy csókkal hazudni nem lehet,&lt;br&gt;Ki vak az nem lát feszülő érdeket,&lt;br&gt;Tudom - nagy áron - miről szól az ének,&lt;br&gt;Ha bűbájosok szép dalra kelnének.&lt;/p&gt;&lt;p&gt;Emlékezem.Meg van tályogom, sebem,&lt;br&gt;És mind eleven. Fáj, hogy emlékezem.&lt;/p&gt;</description>
<link>http://blog.poet.hu/Borisz/emlekezem</link>
</item>
<item>
<title>Ott voltam</title>
<description>&lt;p&gt;Ott voltam, mikor vártuk a tavaszt,&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; &lt;br&gt;Csak azt vágytuk,legyen már újra fény,&lt;br&gt;Remény, mely duzzadó rügyet fakaszt,&lt;br&gt;S kamaszt utánzott a lágy kósza szél.&lt;/p&gt;&lt;p&gt;Ott voltam, mikor a kopár ágak,&lt;br&gt;Mint vázak gémberedetten kéltek,&lt;br&gt;S hogy éltek, bizonyság a világnak,&lt;br&gt;Tártak ezernyi szirmot az égnek.&lt;/p&gt;&lt;p&gt;Ott voltam, mikor sarjadó levél,&lt;br&gt;Mint tenyér az ág hegyén szétterült,&lt;br&gt;S feszült ereiben akár a vér,&lt;br&gt;A lét, szétosztva áramló nedüt.&lt;/p&gt;&lt;p&gt;Ott voltam, s lélegezni jól esett,&lt;br&gt;Keveset gondoltam a múlt télre,&lt;br&gt;S végre tétovát vált a büszke tett,&lt;br&gt;És lett hitem voksolni a fényre.&lt;/p&gt;&lt;p&gt;Ott voltam és akkor is ott leszek, &lt;br&gt;Ha levelek rozsdásra fakulnak,&lt;br&gt;És lehullva bús búcsút intenek,&lt;br&gt;Szelek keringőjével a múltnak.&lt;/p&gt;&lt;p&gt;Ott leszek, mikor zizzenő avar&lt;br&gt;Takar lábnyomot, mint ezer tetem,&lt;br&gt;S velem ott lesz e mardosó fanyar&lt;br&gt;Zavar a szertefoszló rétegen.&lt;/p&gt;&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;</description>
<link>http://blog.poet.hu/Borisz/ott-voltam</link>
</item></channel>
</rss>

