Emlékezem. Cikáz milliónyi kép,
Mívesen rajzolt, halovány,töredék,
Hiába a tova szárnyaló idő,
Kévékben fekszik mi nem feledhető.
Az első pillanat rettegést adott,
Mikor megragadott szörnyű vasmarok,
És vélem ezt az iszonyatot tette,
Fényre cibált az ismeretlenbe,
Hol csöppnyi tüdőm is másképpen tágult,
S nem értettem mindazt mi elém tárult.
Emlékszem mikor még lágy volt a fejem,
Naphosszat csüngtem édes anyatejen,
Magamba szívtam, s nyertem új világot,
Leltem hont, reményt, puha biztonságot.
Birtokom volt az ölelő védelem,
Tudom nem gyötört akkor a félelem.
Ébredő öntudat valóra ébredt,
S igazra festett minden idill képet.
Anyám hitte az nékem éppen elég,
Ha asztalon gőzölg a babfőzelék,
S nem hitt benne, hogy miközben jóllakom,
Belül szeretre éhezem, szomjazom.
Atyám nem tudta emberben van lélek,
Dörgedelmeitől még ma is félek:
" - Gyermeknek kuss, az mindig legyen kezes,
vagy megismeré mi a jobb egyenes! "
Jó hogy akkor nem volt divatban deres,
Ha már az apa büntetni köteles.
Emlékszem. Igen, jó atyám a drága,
Gyermeki szemem de mily sokszor látta,
Hogy korcsmából jövet bakancsos lába,
Miként illeszkedik anyám hasába,
S ha sikoly, sírás törte meg a csendet,
Mint arató, köztünk úgy vágott rendet.
Nem értette senki lázas éjeim,
Mikor nem nyugodtam lámpa fényein,
S ágyam köré gyűltek démonok, árnyak,
Kéjesen vihogva vad táncot jártak.
Hiába kértem sírva valakit,
Míg halálba öleltem a kismacit.
Morzsolódó idő a gyermek évek,
Mint illanó másai a lenge szélnek,
Hittem, hogy jobbat ád az eljövendő,
Az igaz fényes lesz, nem lepi kendő.
Első csókot, mint messiást úgy vártam,
S meglátogatott hamis álarcában.
Felém nyúló kezet még sokszor láttam,
Mohón fogadtam, én ölelést vágytam,
Hittem, hogy csókkal hazudni nem lehet,
Ki vak az nem lát feszülő érdeket,
Tudom - nagy áron - miről szól az ének,
Ha bűbájosok szép dalra kelnének.
Emlékezem.Meg van tályogom, sebem,
És mind eleven. Fáj, hogy emlékezem.
Egyéb