Boris666 blogja

Az a péntek éjszaka volt minden álmom,
mikor megtaláltam rég elveszett boldogságom.
Belenéztél szemembe gyönyörű szemeddel,
s rám mosolyogtál a világ legszebb fegyverével.
Aztán megérintettél vele, megcsókoltad számat,
elfelejtettem mindent, mi egy kicsit is fájhat.
Remegő, forró testtel bújtam oda hozzád,
karjaid fonta át, annak minden apró báját.
Úgy éreztem nincs semmi, mi megállíthat minket,
mi kettőnk közé rideg, kemény falat emelhet.
És te szorítottál erősen, s öleltelek én is,
bátran, mert nem láthatott minket senki.
De mikor a sötét éjszakát felváltja a reggel,
mintha nem ismernél, mellettem úgy mész el.
Bár eszemmel harcolok, nem állíthatom meg,
szívem dobbanását, mikor meglátlak téged.
Félek már belenézni gyönyörű szemedbe,
Félek, ki tudnám mondani: Örökké Szeretlek!

Nem az utolsó vers, melynek témája a TE neved,
Az irántad érzett őrült, végtelen szerelmem.
Nem az utolsó vers, mert én érzem mélyen,
Csak te vagy az, kiért életem-élem.
Nem az utolsó vers, s nem utoljára írom le,
Mikor szemembe néztél, akkor mit éreztem.

Mikor először láttam csillogó szemed,
Mikor először éreztem testemen kezed,
Mikor először hallottam bíztató szavaid,
Mikor először csókoltad félve ajkaim.

Ez az utolsó vers, melynek témája a TE neved,
Az irántad érzett reménytelen szerelmem.
Ez az utolsó vers, mert érzem már mélyen,
Nem te vagy az, kiért életem-élem.
Ez az utolsó vers, s ma, utoljára írom le,
Mikor szemembe hazudtál, akkor mit éreztem.

Mikor utoljára láttam csillogó szemed,
Mikor utoljára éreztem testemen kezed,
Mikor utoljára hallottam hazug szavaid,
Mikor előttem csókoltad egy másik lány ajkait.

Te tudod milyen az, mikor szemedbe néznek,
S őszintén, szavak nélkül hozzád beszélnek.
Te tudod milyen az, mikor mindig van valaki,
Aki bárhol, bármikor képes érted meghalni!

Jobb lesz, ha elfelejtem örökre neved,
S kitörlöm szívemből az emlékedet.

Mert ez az utolsó vers, s ma, utoljára írom le:
Mindennél, s mindenkinél jobban Gyűlöllek!

                                NEM…

Az utolsó vers, s ma utoljára írom le:
Farkas Tamás örökké SZERETLEK!!!

Összetörték újra már megviselt szívem,
Valami bíztatót megint kitéptek belőlem!
Azok az emberek, kikről azt hittem egyszer,
Szeretni fogom örökké, és ők is viszont engem!
Egy ártatlan ölelésből bűnös szenvedély,
Ez az ami a sírba visz, amiből nem kérek én!
Eltiportak könnyedén, mintha nem lennék senki!
Mintha nem jelentettem volna nekik… SEMMIT!!!
Csak akkor támadtak, mikor nem láttam,
Hátba szúrtak azok, akiktől nem vártam!
Most nevetnek rajtam, vagy mindig is ezt tették?
Az embert, ki életét adta nekik, most elvesztették!
Megtették azt, amitől a legjobban féltem,
Életem végéhez e pillanatban értem!
Bár gyűlölöm őket, éljenek boldogan!
Ne érezzék soha… MEKKORÁT CSALÓDTAM!!!

Van egy srác, kiért az életemet adnám,
S édes száját minden percben csókolnám.

Simogatnám arcát, fognám mindig kezét,
S mikor reggel kinyitja a szép szemét,
Kölcsön veszi a csillagok szikrázó fényét!

Mikor mosolyog, egy tündér képét látom,
S ha rám néz, mindig azt várom,
Hogy soha ne érjen véget e szép álom!

Ha egyszer, csak egyszer mondaná nekem:
„Szeretlek kicsim, gyere el velem
Oda a végtelenbe te, én, csak mi ketten!”

Ha egyszer, csak egyszer fogná meg kezem,
Csak egyszer vinne el a valótól messze.
Nem gondolkoznék, csak lehunynám szemem!

Ha elvinne Ő a mindeneken túlra,
Nem vinnék semmit a hosszú útra,
Hisz, nekem az életet jelenti Ő maga!

S ha átölelne, egyszer átölelne csendesen,
Nem kell mondania többé semmit sem
Csak érezni mélyen, mit nyújt a szerelem!

Csak egyszer láthatnék könnycseppet szemében,
Mikor remegő hangon, könnyezve ezt kérem:
„Engedj el, kérlek! Őrizd meg emlékem!”

Szívem megszakadna, s szemébe néznék,
De nem látnék semmit, csak a csillagok fényét!

Sohasem gondoltam, mégis megtörtént,
Zokogva idézem fel, már csak az emlékét.
Elhagyott! Nincs tovább! Vége mindennek!
Róla szól minden, megkapta szívemet!
Eldobta, összetörte, darabokban ég,
Testem erős, de közeleg a vég!
Láthatja rajtam; meghalok érte,
Emlékét őrzöm szívemben örökre!
Kérhetne tőlem Csillagot, Holdat, Napot,
Tőlem megkapja, ha bele is halok!
Olyan nagyon nem ismerjük egymást,
Mégis mikor közeledik, a szívem megáll.
Elég csak belenézni a nagy szürke szemébe,
Elmondani nem lehet, annyira SZERETEM!!!