Blurberg blogja

Ez volt életem legjobb szoba színe...
Nem hiszem el, hogy így kellett, hogy végetérjen ez a boldog időszak...
Sajnos ezt sem tudtam kiélvezni....Pedig ritka, ha fal és köztes lakója így egymásra lel, mint ahogy mi... Teljesen kompatibilisek voltunk erre tessék. Mára már biztosan átmázolták valami vacak feherre vagy valami...

Igazából, elsőre nem is tudtam eldönteni, hogy milyen legyen szegény falam új színe, mivel korábban csak rossz, befolyásolt választásaim voltak. Először mikor odakerültem, narancs volt a szoba, mert anyának ez az egy szín felelt meg, mint visszafogott és elviselhető szobaszín, melyhez a berendezést passzinthatta. Majd befestettem pinkre, mert nekem az tetszett, de az annyira világított kintről, hogy a járókelők megszólták. Utána napsárga volt, ami megintcsak vad ötletnek bizonyult, végül pedig lefestettem fehérre, gondolván, hogy majd találok egy jó színt... de nem találtam. Aztán apa el akarta adni a lakást, s valamire ki kellett festeni. Igazából nem gondoltam, hogy ilyen hamar elkel a lakás... szóval olyan színt kerestem, ami nekem tetszik, nem gondoltam a vevőre...

 Tulajdonképpen ez volt az első, hogy egyedül én választottam szobaszínt, s az azt megelőző színekhez képest végre otthon éreztem magam a szobámban, bár eltartott egy ideig, míg a szemem hozzászokott a vibráló lilás árnyalathoz... pl esténként mikor lekapcsoltam a lámpát, pár másodpercig még ott villogott a szemem előtt a lila. Magam kevertettem ki a festékesnél, az utasításaim szerint öntötték össze a színeket, így alakítottam ki ezt az érdekes lilás rózsaszínes árnyalatot, mely annyira felháborította édesínyámat első látásra... bár utólag ő is hasznát vette egyébként... hozzám került például az ajándékba kapott orchidea, amelynek kaspója és virága illett a falhoz... hát körülbelül így tudnám leírni a falam árnyalatát - mint a lila orchidea, és az annak erőteljesebb tónusú kaspója.

Minden szép és jó volt. Mint írtam teljesen összeillettem én, és a fal. Nagyon kellemes volt nekidőlni, s a tükörben vagy a telefon kamerájában nézni magunkat. Mintha a fal kiegészítőm lett volna. Kompatibilisek voltunk mint említettem... az ablakból beáradó napfény sziromrózsaszínre varázsolta a falat nappal, majd mikor elbújt a bolygó túsó felére éjszakázni a fal mélylila kaspószínűbe borult... Minden gyönyörű volt, elegáns és nőies, egyszerűen szép volt a szoba ebben az árnyalatban.

És akkor jött a baj...
Hirtelen vevő érkezett, s  költöznünk kellett,  a falam pedig teljes pompájával hátramaradt az új lakónak. Hogy drasztikusan fogalmazzak az enyészet martalékává lett...

Végülis így ért véget ez a rövid, de boldog kapcsolat...