Blasius03 blogja

Száz év magány minden percem.

Veled, nélküled.

S folyton csak kísért a boldogságtól való félelem,

ha téged nézlek és nem vagy velem.

Arcodról bár hullana le a lepel,

de te csak az álarcod akarod, mellyel végzeted takarod.

Én pedig elemésztem magam lopva, csendben,

Míg te önnön bánatod siratod...