jelek tul es innen

aztán levetkőzöm
senki sem szól
csak én maradok meztelen
az ördög velem is kibabrál
felettébb unalmas a szó
nincs rá magyarázat
egy utolsó állat
ez vagyok én
persze kérlek légy az enyém
de nemet mondasz most is
a válasz nehéz nekem is
kérdezem s te nem felelsz
hisz félsz tőlem
soha nem lesz a régi
érzem a hangodon...

halottak testén sétálok
bármilyen morbid az élet
csak magamra hallgatok
fejem körül pörögnek a gondolatok
nekem nincs jövőm
sem jelenem sem múltam
széttárom kezemet
egyedül mit tettél velem uram?
ha rohanok a szennyben
ha belém rúgnak
ha levegőért hiába
kapkodok
egyszer magam ellen fordulok

nekem nem kell a neved
szignózd máshova a jeled
bele butulok a jövőbe
csendben elhalok teljesen
egy vezetés egy sokk
és újra itt vagyok
festeni csak magam fogok
graffitiket falakra egyedül fogok
fújni ezt így muszáj
egy állat ez én vagyok
hajamat össze kócolom
tetovált jeleim összefoglalom
aztán halkan suttogom
nem kérem csak nyelem 
a sok éjszakában születet jelem
ha én rohanok és nyelek
egyedül magamban kelek

nyitom az ajtót
lépj beljebb kedves
megmutatom
ez a világ milyen tetves
férgek nyúlnak szerteszét
nekem nem kell több ellenség
marad a fájdalom
egy űr a lelkemben
mint egy állat dolgozik
hogy kinyírjon teljesen
nincsenek könnyek sem
csak lassan pihegek
ha harc hát legyen harc
a végén úgyis én veszítek 
s az ördög röhög majd
megszokott számomra e fájdalom