jel

tudod könnycsepeken nézve
is olyan a világ amilyen,
csak egy üres álom,
melyben magamat sem látom
nem hogy téged kedves,
jeleket rajzol belém a nap,
minden átkozott nap
mikor leborotválom a hajamat,
hogy úgy legyek kopasz
mint ahogy születtem
s végül felnőttem ,
de minek
ölelj meg egy pillanatra,
s lökj el végleg csak úgy
ahogy az iskolában szokás
aztán jelölj meg újra,
jeleket rajzolj nekem az útra,
amit semmikkép se akarok
mégis mindennap belehalok,
mert nem érti senki ki vagyok
jeleket ha más nem magam rajzolok,
ez a kezem , ez a fejem
szétloccsan minden:
így ér véget az életem