kezek

elmentem sötét kezektől ölelve
némán sétálva a város kihalt utcáin
graffitis falakat bámúlva
csont sovány testemmel
nekem nem kell orvos
mondom hiába kezel
arcom megmosom
kezeim remegnek
az éjszakában egymagam létezem
aztán néha csend ölel
ez sem kell nekemcsendes éjjelen
a dobozgyárból hazatér
bűnös életem...
 

otthon .. képeket rajzolva
lemenő nap kontrasztja
karok furcsa ölelése 
a halált újra festve
anyám öléből ébredve
nekem az álmom teljesült
ha egy kis értelmet
nyerek magamnak
újra felébredek
nagy magányom
kellős közepén
ha feltámad a szél
én már nem mondok semmit
hihetetlen ajtókon
keresztül kopogok
nem félek magányomban
tehát vagyok
s néha úgy érzem megvakulok
de néma hal és én
egy pár testvért alkot
kezeim között fuldokolt
egy hang némán szólt
hogy tegyem ezt egy darabig
jó is lehet
de aztán nevemen szólított
Isten nem néma megmondtam
előre fájt és hallgatott
a csend nem kért szót
belőlem vonaglott..
egy kéjes csók tegnap
ma egy újabb lehetőség
hogy felfedjem valóságom
kereszt vizet ittam
így lettem az aki még nem voltam
s csendben koronát kaptam
a múlttól egy darab
hogy áttlépjek a jövőbe
néha egy kis lépéssel
arrébb lökve téged is

miért nem csókolsz vissza?
miért vagy egyedül??
s nélkülem miért
élsz szabadon???
miért kérdezel folyton????
miért mész haza ha kereslek?????
nélküled élem az életem,
kitetovált utakon
sétálok egymagam
miért nem lépsz ide mellém??????
nélküled élem az életem
könnyes életem
csak egy szó hiányzik
miért kérdezem..??
miért lélegzem..???

sötét szavak 
az éjszaka ölében
mikor megszülettél
még nem is sejtetted
ki vagy valójában
ha elfuj a szél
ki akar csókot adni
ki akar átölelni?

hideg hajnalokon
ha hiányzol
még ma is rád gondolok
lepedő nélküli ágy
rideg párnákon nyál
ki akar csókot adni
ki akar átöleni?