Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
élni
2011. december 17. 19:07
ez egyre nehezebb
elviselni a szégyent,
-a savanyú sorsot-
mondd ki írta meg nekem?
hogy így legyen..
azt mondod árnyékom vagyok,
azt mondod már csak lélegzem,
de nem élek, csak járkálok,
egy bezárt szoba falai között
azt mondom te zártál be,
saját magam köré,
nap mint nap csak üvöltök,
te nem tudod hogy fáj..
lennék szabad,mint a madár
nem kellenek a bilincsek már,
nem kell semmi csak egy kis szeretet,
hogy élhessem az életem
Steel2012. január 22. 17:37
Sokszor mondják, csak rajtunk múlik, és mégis, nem ilyen egyszerű ez...Csekélység amire vágysz, s közben olyan létfontosságú, mint az oxigén.
Grat, remek vers.
Alexander2011. december 17. 21:51
neked adom a szívlapátom: nnesze! :-D
virag912011. december 17. 20:57
Kedves Black így ismeretlenül is küldök egy kis szeretetet:)
Pera762011. december 17. 20:43
Éld.
Mikor a tavaly az ágyban dögledeztem és ha lábra állítottak: vezettek és kettőt láttam mindenből stb én is azt hittem vége.
De nem.
Magamért, ha másért nem életre keltem.
Bármilyen is az élet, nehézségekkel, bajokkal: csak van benne szép is. Tegyük azzá, amennyire tudjuk és figyeljük a fényt, hiszen abból vagyunk...
Ancsika jól mondja...
Szeretettel.
Black2011. december 17. 20:32
köszi Ancsa ha ilyen egyszerű lenne
Black2011. december 17. 20:31
köszönöm Irénke jó lenne
kapocsi.ancsa2011. december 17. 19:42
Önmagad kell, hogy kiengedd...
Nyítni ablakot ajtót..lelket, lépéseket..
Csak az elsők nehezek..csak kezek kellenek
és valami amiért elindulsz .
Szió
irenke2011. december 17. 19:26
keveset kértél...
így
sokat kapsz
természetesen a szeretetből! :))