kezek

alvajáró lettem
csendben meghalltam
csak egy cseppet
hallottam valami dalt
énekelj velem
keserű énekem
álmodj nekem
álmodj egy percet velem
hallgasd meg véres énekem

alig hallható lélegzésed
apró jelek szemed alján
a múlt átölel ahogy kérdezel
csak nem tudok válaszolni
kérdéseid örök feleletek

álmodj velem, álmodj értem
elveszítve mindenem
álmodj nekem, álmodj velem
hogy elhozd az új életem
élj egy percet
élj hogy szeresselek

túl a múlton is kereslek
csak kérlek el ne veszítselek
csak álmodj néha, néha velem
hogy elsodord az életem
álmodj nekem
élj hogy szeresselek

hajnali ébredés,
a hideg magány küszöbén
nem nyitok ajtót,
még ne lépj be hozzám.

nincsenek fények,
mintha éjszaka lenne,
sötét, csak a KV kesernyés íze,
lassan megszokom nélküled.

nincs semmilyen búcsú,
üres még az állomás,
a peronon fagyosan
áll egy néma alak

az üvegben látom
saját magam:
ahogy vár az acélgyár
nem vár senki haza már 

már egy hete nem fürödtem,
földön futó életem szavalom:
új tetoválásom mutogatom,
hogy csak üresen létezem,
éhesen keresem a halált,
ébredésem maga a magány

zord hideg érkezik,érzem
csontjaim fájnak, akár
a fákról leszakadt ágak,
hajléktalan leszek kedves:
csavargó a mában
nincstelen az érzések világában