Blackberry blogja

2008. december 22. 20:18

A Festő

És ütköznek, nyikorognak

Az agyamban zsong a fémek harsány hangja.

A falat kaparom, körmeim

mélyen lehúzzák a fehér vakolatot

S csak vöröslő vércsíkok maradnak.

Szakad, tépi le, mintha csak ezt akarná.

Fess!

Hirtelen leoltódik a villany,

Egyedül maradtam a magányban,

Vérben űlök és a fal nevet rám

A sok fém pedig kikészít,

sikít a fülembe hangosan.

A hideg ráz, testemben az izmok megfeszülnek,

Haldoklom a hideg végigfut hátamon.

Az agyam bizsereg, lassan szétesem,

Kicsi darabokra hullok.

De erős vagyok, felálok, mélyet

Sóhajtok, lassan visszatér energiám,

De még folytogatnak a halál láthatatlan kezei.

A markában vagyok, a lámpa nem gyullad fel,

Pedig minden erőmmel a világosságra koncentrálok.

Hiába.

Ma tényleg vége van, érzem

Nyálkás, pikkelyes karmait a torkomon.

Egyre csak szorul és én levegőért kapkodom.

Talán már halott is vagyok

Karomon a meleg vér végigcsordul

És érzem ahogy a penge a húsomba hatol.

Tépi, vágja az ereket. Fröcsköl a nedv. Fess!

Elragad magával a láthatatlan és

Felkelek egy titokzatos homályban.

Fáj mindenem, körülzárnak a lelkek, beszélnek hozzám

De én semmit sem értek. Hallom a gépek

Zaját, a sűrgést, a szívem verését.

Megmenekültem, feébredtem, de csak festettem.

2008. december 22. 20:02

Bohóc

S jött a rém bohóc formában

A gyermek megijedt,

S szeméből a könny kiáradt.

A szobában sötét honolt,

Mi elnyelte a lány sikolyát

A bohóc csak állt, teste remegve

Arca vigyorral keverve

A lány keserű szemeit nézte.

Futni, futni kell, de nem ment

Pedig a bohóc közeledett.

A szív megáll, a test elernyed

A bohóc pedig hangosan felnevet.

A lány holtan hevert

A hideg padlón a fejbőre felrepedt

Vére áradt, színezve

A bohóc vigyora szélesedett.

Odalépett, s a vérbe térdelve

A lány üveges tekintetébe meredt.

A bohóc orra leesett,

A lány apja újraéledt,

Már nem takarta el a csúf,

Vigyorgós jelmez.

Aznap a rohadt dög ünnepelt.  (SSZ)

2008. december 22. 19:55

Temető

Fekete szárnyak csapkodnak,

Hollók hangosan kárognak.

Tele van a temető

Pedig az ég borus,

Esik az eső.

Egy villám lecsap,

A bokor lángrakap,

S új embereket vár

A sötét, borus táj.