Black blogja
Személyesvándor
kihalt utak mentén taposom lelkemet
vándor vagyok nem fogad be semmilyen város
nem fogad be az éjszaka sem
üres házak ablakán kopogtatok
friss kenyérre és borra várva
nem nyit ajtót mégsem senki
vándor vagyok kisemmizett ócska ruhám
csillagboltozat alatt alszom már
hangok
ma nincsenek hangok
nem szólnak a harangok
lépteim elnyelik kihalt sikátorok
ahol csak néhány éhes szem kopog
vagy ez is csak egy látomás
egy sötét hajnalon semmi más
eleve
eleve elítél a társadalom
én itt hagyom új lenyomatom
most remélem örültök
ostoba állatok
gyilkos kezeitek torkomon
érzem szinte élvezem
ahogy halálom akarod
nem vagy különb mint
aki kést szúr belém
én békés voltam
síromra ennyi felirat elég
ennyi volt
ne mondj simán nemet
az emberek furcsák
alkohol, drogok
cigeratta mérgezés
nincs tovább
nincs kérdés
nincs megértés
csak pont
én leszek ha ki mondom
ennyi volt
játszótér
elviszem a tetőt, a felhőt ne essen
rád az eső, s ki az, az Ő:?
hogy újra megfogjam két karod
vágj földhöz tudod nem vagyok jó
ismét pörög a film, hova rakták a holnapot?
csak szunyókál,aztán újra felragyog
ha hagyom,ha hagyod
hidegen vagy melegen
ölve vagy halva engeded,
engedem ha felültet a világ,
az óriáisi nagy kerékre
a föld játszóterére
s elenged a vidámpark
amikor újra kar , ölel kart
ott a csók s a szerelem
talán de csak talán
változtathadnád meg az életem
inkább:
nem..
-zs-