A szende kislány kipakol

z soha nem könnyű:

Nélküled élni!

ez a nehéz.

Csak én és a

valóság amiből

már elgem van!

El akrok szakdni

a valóságtól!

A földön Járni nehéz

mert vannak álmaim

és ezek szebbek

mint a valóság.

Nehéz a földön maradnom

ha muszály mert nem

menkühetek a saját világomba

amiben jól érzem magam

Azt hiszed könyü?

hát nem!

A valóság ugy is útolér

nem tehtsz ellene semmit.

Téged várnak:

Neked jó valakié

Én nem nem

tarozom senkihez

Én csak vagyok

Nem létezem neked

Nem tekintesz

senkinek.

Akkor miért kínzol?

Ne csináld

mert én

ma már nem akrok

több valóságot.

Mert az fáj!

Nem érzek

már semmit

csak az űrt amit

hagytál magad után.

Álmok nélkül

Álmok nélük élek

már rég ota

mindenki elvette az álmaimat!

és semmi vé foszlottak hirtlen

nem kapom vissza soha már

Nem!

Új álmokat

nincs értelme szőni!

azt is el vennék tőlem

nem akrok álom nékül éni

mer túl közel van a valósághoz.

A valóság fájj

ha nincsenek benne

álmok.