Bibo blogja

felpörget ,
aztán gondolkodtat,

elazít
átmelenget ..
a ritmusa jár át..
érzem az ütemét
 dobban , koppan ..
igen egyre jobban,
őrült ,s szerény
nah ne gondolj rosszra

hisz ez csak a zeném! 

Élek,

Nem nézzem a múltat,

mert a jővőnek élek,

de jól teszem ,

hogy íly vakmerőn létezem ?!

Tudta elfogyott a remény,
csak feküdt és nézte az életeket,
vajon ki min töprengett..
Boldogok, vidámak?
De ez csak a látszat..
Van aki elnyom mindent,hogy teljesítsen
ennek-annak megfelejen,
s az életét rendbeszedeje,
de volt értelme?.
Ha mindezt másnak tette,
hol marad az ő öröme,
azt elrejtette
De soha nem felejtette,
Feküdt csak tovább ott,
arra gondolt ő belevágott
és leszarta a világot
s nem nézet csak imádott,
egy belső hangot ,
ami Boldogságér kiáltott!
Ezt követte amíg ,
mindent maga körül elvágott..
De megérte mert egy percig mindent tisztán látott.!!

A levegő is lehengerlően súlyosnak hatott,minden egyes szippantásban ott lakozott.Elnehezedett a testem,láthatatlanul,de oly erősen érezetem. Azt az érzést minden ember a legeslegbelső polcán rejteget. A halál érzését,mely oly nagy súlyal nehezedik ránk. Amit legszívesebben visszanyomnánk , hogy soha ne is kelljen érezni. Amikor meghalljuk a hírt,az idő megáll a szív elnehezül,a test elrökönyödik és csak az emlékképek villanak be a szerettünkről.Ahogy mi ismertük,mi szerettük,s bár rosszemlékek is előkúsznak hiszen a szív nem felejt, de bocsát és szeret!!! Tiszteli az ő fájó búcsozóját. Apró részletekre emlékezik,olyanokra amit más nem tudhat ,akár egy apróbb mosoly mit felé küldtek, oly mély nyomot hagy maga után ,amit soha el nem felejet nem

tudom ,h szedtem összea gondolataimból, deh  ide le kellett írnom úgyérzem :)