Bianca blogja

Szárnyaló vadgalamb
fenn az ég tetején
merre szállsz
 azt kérdem én
Oly beteg a szívem
nem enyhít semmi sem
vágyom feléd
Hogy élhetek nélküled
én nem értem
szíved dobogását
még most is érzem
Elkerül az álom
gyászos a nappalom
ölelj át, még egyszer
azt kívánom…

 Örök körhintán veled
ég és föld között lebegek
tekintetünk egymásba
fonódva szállunk, szállunk
vígan a boldogságba,
mindenem itt van velem
ne szálljunk le kedvesem. 

(Fizesd le a hintást)

Azok  a régi fényképek
szakadtak és kopottak
párna alatt tartottak,
ezerszer megcsókoltak.
Asszonylelkek vágyai
menedékek, varázslatos
remények:
 sohasem teljesültek…